Napoleon Boulevard: Júlia nem akar a földön járni

Hmmm... talán a győri kirándulásról való visszatérésem óta nem múlt el ez a jókedv. Max egyszer-kétszer volt egy kis hullámvölgy, amik most is aggasztanak egy kicsit. Ám ezek eltűnnek a gondolatok közt, amikor a boldogság hangulata uralkodik rajtam. Komolyan mondom, nem is tudom, mikor voltam utoljára ennyire nagyon! boldog! Úgy érzem néha, tényleg madarat lehetne velem fogatni!

Na, jöjjön a dalszöveg, amit megint nem szó szerint kell értelmezni.

Szépen vagyunk öltözve,csillog a hajunk
Gondolhatod,erre most is adunk
A város felett éppen Júlia lebeg
Ámuldozunk,és mint annyi mindent,ezt se értjük
Nincs semmi baj nem is kérdezősködünk
Ha lebeg,hát lebeg,nagy dolog,mi is jövünk
Hátrébb megyünk, innen neki futhatunk
Próbálkozunk,vajon éppen nekünk miért ne menne

ó-ó-ó-ó

Refr.: Júlia nem volt erős,vagy több mi nálunk
Júlia nem volt se jó se szép
Most Júlia nem akar a földön járni
Fölszállt inkább a fejünk fölé

Próbálkozunk kézzel- lábbal csapkodunk
Úgy verdesünk,hogy már jobban nem tudunk
A város felett még mindig Júlia lebeg
Szép könnyedén,ahogy szombat délben szállni illik.

Refr.:2x

2x
Júlia- Júlia-nem-akar-a-földön-járni
Júlia-Júlia-nem-volt-se-jó-se-szép

Nem megy,tudom de ha már szállni nem lehet
Megmozgatunk itt lent minden követ
Célozgatunk egyszer még eltalálhatunk
Júlia,kedves:jobb lesz önmagadtól földet érni
ó-ó-ó-ó

(Hát, én még egy jó darabig nem szeretnék magamtól földet érni... szállni, amíg csak lehet, minél tovább... )

Valahogy most minden tökéletes - leszámítva persze az apróságokat, amik nélkül már hihetetlen lenne ez az állapot. Vajon megint meddig lesz ez?! Napok - hetek - hónapok??? Nem, nem szabad ezen agyalnom. A lényeg, hogy még ma is tart!

Fél méterrel -legalább- a föld felett járok! A legutóbbi jó dolog tegnap történt velem. Ugyanis, a csizmám - amit tavaly vettünk elég drágán -, megadta magát, és a jobb lábam sarkánál elvált a talptól... Már megnézhettem volna jobban szegényt, mert jó párszor beázott az utóbbi egy-két hétben. Mindegy, tegnap észrevettem.
Felhívtam a nagyimat, remélve, hogy teljesül egy nagyon régi vágyam! Elmondtam neki, hogy mi történt. Ő erre azt mondta, hogy akkor menjünk, nézzünk körbe.

Vett ki pénzt, talán pont aznap - mert angol nyelvtanfolyamra kéne mennem, januárban vizsgázok. Én viszont szerettem volna, ha egy acélbetétest kapok... mondván: az tovább bírja, csak egyszer kell olyan sokat kiadni érte... És végül megkaptam!!! Mint karácsonyi ajándék... még az sem gond, ha szülinapomra nem kapok semmit, meg névnapomra, húsvétra, jövő karácsonyra... mert ez mindennél boldogabbá tett most!

Mikor felvettem, nem is akartam levenni! Tegnap este is, gondolkodni kezdtem azon, vajon milyen lenne, ha abban aludnék - hehe... Egy "illető" szerint: madarat lehetett volna velem fogatni, olyan voltam. És hogy ő még nem látott ilyennek...
A vicces és jó dolog még az volt, hogy reggel tök véletlenül döntöttem úgy, hogy szoknyát veszek, és abban megyek suliba. Hát, mondhatnám, hogy boszorkányvérem megint megmutatkozott... hihihi...