március 27., kedd - debreceni IK-buli

Suli után rohantam ELTE-re, Matyiért, hogy együtt rohanjunk a Nyugati pályaudvarra. Vonat indul 16:15-kor Debrecenbe - volt 10 percünk jegyet venni... Nagy futás volt! Megvan a jegy, megvan a vonat, helyet is találtunk, akkor már meg is nyugodhatunk - odaérünk.

Este hétre be is futott a vonat a debreceni pályaudvarra, ahol kedves Macy-m várt minket. Felhívtam, és mondtam neki, hogy megyünk, és találkozzunk, mert úgy is ritkán látjuk egymást (bár ebben az évben már jobb arányunk van!). Bicegve, de eljött. Frissen műtött lábbal. De ott volt, és ez a lényeg...

Aztán mentünk megkeresni a buli helyszínét. Én ott Macyval beültem a szomszédos sörözőbe, amíg Matyi EwiL-lel tartott inkább. Egy rövid órácskát beszéltem Macyval, aztán átballagtunk a másik épületbe, ahol az IK-est folyt. (IK= Informatika Kar)

A debreceni egyetemnek egy magán szervezete (nem HÖK) támogatók segítségével nagyot alkotott sokadszorra. Egy este az Infósoknak tanárokkal, tabuk nélkül. Vicces volt a tanárokkal folytatott beszélgetés, a szépség királynő választás vagy valami hasonló (különböző számítástechnikai eszközök bemutatásával egybekötve), a tombola... de a buli része már annyira nem, mert tücc-tücc zenére ugrabugráltak az ottani IK-sok... (Ami számomra meglepő volt, mert itt az ELTE-n az IK-sok főleg rock zenét hallgatnak...)

Macy már rég hazament, mikor Matyival elmentem sétálni és kaját keríteni, mert már éhesek voltunk. Sikerrel jártunk, és olcsón jöttünk ki (felvágott, szeletelt kenyér). Falatoztunk egyet, mikor visszaértünk...

Ezután kezdődött az unatkozós rész... lassan teltek a percek, én már kezdtem fáradni. Mivel EwiL még nem akart menni, nem volt lehetőség az ágyikóra (és az alvásra) sem! Már menni akartam nagyon, bármit bármerre, csak onnan el!

Így fél négykor fogtuk magunkat és elindultunk, pedig a vonat csak 4:22-kor indul. Nem baj, sétáltunk egy kellemeset, közben éjszakai városnézést tartottunk (hihi). Négyre értünk a pályaudvarra, és szerencsénk volt, mert a vonat bent állt. Felszálltunk, és én nyomban ledőltem és elaludtam - még enni sem bírtam, annyira rosszul lettem a fáradságtól. Meleg volt, fűtöttek, ami jó volt, mert így nem fagytunk meg.

A csúnya "kalóznéni" kiabálására keltem fel: "Jó reggelt! Jegyeket ellenőrzésre!" Mátyást felkeltettem, nála volt a jegy. Kezelt a néni, utána ment tovább; mi meg visszadőltünk. A következő gonosz ember meg arrébb tessékelt, amikor látta, hogy alszunk... ennyit az együttérzésről! Mindegy. Pesten ébredtünk, hulla fáradtan.

Én nem mentem suliba végül, nem volt hozzá erőm. Így Matyival mentem az egyetemre, és míg szegény végigszenvedte az óráit, addig én a párkányon aludtam, mint a bunda. Aztán mentünk haza Miklósra...

Rég volt ilyen hosszú éjszakám...