április 28., szombat - Nyelvvizsga

Reggel olyan nyugodtan ébredtem, viselkedtem, hogy saját magam is meglepődtem ezen. Teljesen üresnek éreztem magamat olyan szempontból, hogy nem idegeskedtem, nem gondolkodtam az angol dolgokon (kivéve egy valamit, amit Matyitól kérdeztem cipőhúzás közben).

Napok óta most először könyörögtem egy doboz cigiért, amiben "normális" cigaretta van (hihihi). Lehet, hogy marhaság - de büszke vagyok annyira magamra, hogy régóta sodort cigit szívok, nem veszek naponta 4-5száz forintért cigit. Viszonylag sokáig bírja és egy doboz cigi árából kijön a dohány, a füstszűrű (ami közel 200darabos) és a cigarettapapír (ami 50darabos). Persze, tudom! A legjobb az lenne, ha már eldobnám a francba... Még nem megy! Próbáltam, de nem voltam olyan elszánt és erős... (Weakness)

Aztán a reggeli kávé, ami ugyan alig tartalmazta a koffein normát, kicsit felpörgetett... Elkezdtem félni - főleg azért, mert fél kilenckor még csak a Borároson voltunk, amikor már ott kellett volna lenni a sulinál. Macyt hagyva a "sétafikálás" közepette a Lánchídon, mi busszal átrobogtunk a hídon, és onnan belehúzva... éppen beértem!

Felrohantam a lépcsőn, miután megkeresem a nevemet egy kiíráson. Ott álldogáltak a szép ruhás emberkék, és várták, hogy nevüket hallják. "Majdnem nyikorogva fékeztem", megkerestem gyorsan a személyimet és a csekket, amik kellenek. És két vagy három név után elhangzott az enyém is. Beértem! Hál'isten! A neheze megvolt...

Leültem, kipakoltam, és hagytam magamnak egy kis időt megnyugodni. És sikerült.

Lement a vizsga, a részletei úgysem fontosak...

Kimentem, és Matyiék ott vártak rám. Nem vesztette el Macyt (hihi). Sőt, amíg én bent körmöltem, addig ők sétáltak egyet a budai várban. Természetesen elmeséltem nekik minden apró részletet az első betűtől az utolsó hangig. Olyan boldog voltam. Könnyűnek éreztem ezt. (Köszönet jár Elizabethnek, aki segített nekem felkészülni!)

Majd kiderül május 28-án.