április 5., csütörtök - kirándulás
Tavaszi szünet első napja, és ahelyett, hogy kipihentem volna magamat, Matyival meg a hugommal kirándulásra mentem. Dorka iskolája kirándulást szervezett Visegrádra és Esztergomba.
Jó nap volt amúgy...
Visegrádon boboztunk egy pár órát. Dorka addig könyörgött, hogy rászántam magam a bobozásra. Hát, olyan volt, mint kiskoromban a Vidám Parkban a Hullámvasút: ááá - síkítás a pályán, aztán "menjünk még egyet!" "Dóri, fékezz! Kanyar! Nem akarok kirepülni! ÁÁÁ!!!" Matyi ott röhögött rajtam, amikor ordítva elsuhantunk mellette.
Aztán mentem egy kört Matyival is. Na, az volt a holtpont! Nem hittem volna, hogy Matyi megy majd, és a féket elfelejti, hogy létezik... Nem ismertem ezt az oldalát eddig...
Dorka meg egy külföldivel ment előttünk, aki egyedül volt, és nem akart magában menni. Mondtam Dorkának, ha a nő azt mondja, hogy "Slow", akkor lassítson (hihi). Erre visszakérdezett, és mi a gyorsan? ("Fast")
Aztán én Matyival elsétáltam egy étterembe, ahol megkérdeztük, hogy körbenézhetünk-e. Nagyon szép volt maga az étterem is, olyan vadászlak-berendezésű volt. Gyönyörű kilátással a várra. Majd a buszhoz visszamentünk és leültünk a fűbe enni.
Azt sajnálom, hogy a várba nem mentünk fel, mert ott is rég jártam, és az ember sokat felejt...
A gyerekek elbobozták a pénzük javát, összesereglettek, felszálltunk a buszra, és tovarobogtunk Esztergom irányába. Dunakanyar a szépségével...
Esztergomban voltam már biztos, bár nem emlékszem már rá. Arra igen, hogy onnan sétáltunk át Párkányba (Szlovákia). A Bazilikát néztük meg. Nem is gondoltam, hogy tényleg lehet ekkora egy épület, amikor ott áll előtte az ember! Azok az oszlopok, féltucat ember öleli át, hogy körbeérje. Hatalmas méretek... Hát, még a interior! És milyen szépséges...
De ez is véget ért. Elindultunk hazafele, Ráckevére.
Jó nap volt amúgy...
Visegrádon boboztunk egy pár órát. Dorka addig könyörgött, hogy rászántam magam a bobozásra. Hát, olyan volt, mint kiskoromban a Vidám Parkban a Hullámvasút: ááá - síkítás a pályán, aztán "menjünk még egyet!" "Dóri, fékezz! Kanyar! Nem akarok kirepülni! ÁÁÁ!!!" Matyi ott röhögött rajtam, amikor ordítva elsuhantunk mellette.
Aztán mentem egy kört Matyival is. Na, az volt a holtpont! Nem hittem volna, hogy Matyi megy majd, és a féket elfelejti, hogy létezik... Nem ismertem ezt az oldalát eddig...
Dorka meg egy külföldivel ment előttünk, aki egyedül volt, és nem akart magában menni. Mondtam Dorkának, ha a nő azt mondja, hogy "Slow", akkor lassítson (hihi). Erre visszakérdezett, és mi a gyorsan? ("Fast")
Aztán én Matyival elsétáltam egy étterembe, ahol megkérdeztük, hogy körbenézhetünk-e. Nagyon szép volt maga az étterem is, olyan vadászlak-berendezésű volt. Gyönyörű kilátással a várra. Majd a buszhoz visszamentünk és leültünk a fűbe enni.
Azt sajnálom, hogy a várba nem mentünk fel, mert ott is rég jártam, és az ember sokat felejt...
A gyerekek elbobozták a pénzük javát, összesereglettek, felszálltunk a buszra, és tovarobogtunk Esztergom irányába. Dunakanyar a szépségével...
Esztergomban voltam már biztos, bár nem emlékszem már rá. Arra igen, hogy onnan sétáltunk át Párkányba (Szlovákia). A Bazilikát néztük meg. Nem is gondoltam, hogy tényleg lehet ekkora egy épület, amikor ott áll előtte az ember! Azok az oszlopok, féltucat ember öleli át, hogy körbeérje. Hatalmas méretek... Hát, még a interior! És milyen szépséges...
De ez is véget ért. Elindultunk hazafele, Ráckevére.

0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home