Republic: Szeretni valakit valamiért

Hosszú az út míg a kezem a kezedhez ér
Szeretni valakit valamiér'
Ne tudja senki ne értse senki, hogy mér'
Szeretni valakit valamiér'
Ezer életen és ezer bajon át
Szeretni valakit valamiér'
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj
Szeretni valakit valamiér'
Fenn az ég, s lenn a Föld
Álmodunk s felébredünk
Minden út körbe fut
Béke van felejts el minden
háborút

Esik a hó és szemembe fúj a szél
Szeretni valakit valamiér'
Ég a gyertya ég el ne aludjék
Szeretni valakit valamiér'
Ezer életen és ezer bajon át
Szeretni valakit valamiér'
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj
Szeretni valakit valamiér'

Fenn az ég, s lenn a Föld
Álmodunk s felébredünk
Minden út körbe fut
Béke van felejts el minden
háborút

Fenn az ég, s lenn a Föld
Álmodunk s felébredünk
Minden út körbe fut
Béke van felejts el minden
háborút

Rengeteg érzés van bennem most! Valaki iránt őszinte szeretet, valaki iránt meg utálat...

Miért van az, hogy ha kedves próbálok lenni, akkor belémrúgnak?! Persze, emberfüggő, mint a világon minden. De akkor is! Nem vagyok haragtartó - pedig lehet, hogy annak kéne lennem. Talán két vagy három ember van, akiket nem is keresek már - most eggyel bővült a lista, és nem az én hibámból! Nem vagyok bosszúálló, ezért inkább egész egyszerűen megkerülöm a dolgot: visszavontam az ismeretséget IWIW-en pl. Nem fogom magamat összetörni az erőlködéstől, hogy ne legyen velem ilyen bunkó! Ennyi.

Van valaki, aki nagyon sokat jelent nekem! Érdekes történetünk van, ami még májusra nyúlik vissza, amikor is... Ezt most nem mesélem el.

Most újra elolvastam az augusztusi blogjait, és megint lelkiismeretfurdalás mardos. Bárcsak máshogy tettem volna már akkor! Annyi szenvedést spórolhatott volna meg mindkettőnk... Hmmm, azt hitte, hogy boldog vagyok - ezt kívánta -, pedig nem voltam az a "másik" oldalán. De az ember a hibáiból tanul...
És összeteszem a két kezem, hogy kaptam még egy esélyt. Ugyan kicsit nehéz vele - a néhány különbözőség miatt -, de ezen felül nagyon jó vele. Boldogságot hozott az életembe már anno is, és most újra. Már fájni tud a mosolygás mellette.

Érzem, hogy szeret; olyan ez, amit még más mellett sose éreztem ennyire! Ma azt mondta, hogy én vagyok neki az első. Örülök ennek, de nem tudom hova tenni. Nekem ez az egész így még új, ilyet még nem tapasztaltam. Meg kell tanulnom sok mindent, amihez idő kell.
Hihetetlen, de kiegészítjük egymást, vagy nem is tudom, hogy mondjam. Egyformán gondolkodunk sok mindenben, egyszerre mondjuk ki a gondolatainkat, vagy megelőzve egymást. Október vége vagy november eleje óta megint sűlve-főve együtt vagyunk: suli után irány az ELTE! Vagy ő jön hozzám, vagy én hozzá.

Ma a héven hazafele jövet találkoztam a "szomszédasszonyunkkal", Mariannal. Beszélgettünk, és jól megdorgált, hogy nem kellett volna otthagynom őt, de értette a helyzetet. És azt mondta, hogy jó, hogy újra együtt vagyok vele, mert látszik rajta a ragaszkodás... "Olyan, mint egy kismacska, úgy bújik hozzád." Hehe: fordítva is igaz.

Nem tudom, miért szeretem, mit szeretek benne. Vonzz! Szeptemberben megismerkedtem mással, akivel nem jöttem össze végül, megint mással meg én nem akartam kezdeni. Amikor vele találkoztam, akkor még nem tudtam mit akarok. Nem akartam úgy belemenni, hogy bizonytalan vagyok: tényleg akarom-e? Vártam. Aztán egyre jobban vágytam a társaságára újra. Még mindig nem voltam teljesen biztos magamban, de az érzéseimre hallgattam.
Majdnem ugyanazon a napon jöttünk újra össze, mint anno... Vicces lett volna.