Tettem-vettem, teszek-veszek

Nya, mára is akadt intéznivalóm! Hillingertől kaptam feladatot -párat-; Peti most beteg, így nincs időm aludni az órán. Ő is mindig odaadja a füzetét, most én fogom majd neki, hogy ne maradjon le. Ahhoz pedig figyelni és jegyzetelni kell...

Intéztem az érettségivel kapcsolatban is dolgaimat. Regisztráltattam magam a Jelkyben: emeltszintű történelemre és középszintű informatikára - javítani szeretnék a négyesemen. De mivel nem vittem az érettségi bizonyítványt meg a szakközépiskolai bizonyítványt, így azt holnap kell pótolnom. Felsőoktatási jelentkezéssel kapcsolatban is vannak kérdéseim, azok is holnapra maradnak. Hál'isten ingyen megyek érettségizni, megúsztam a fizetős részt. Durva is lett volna, mert a két tárgyért 32 000 Ft-ot kellett/kellene csengetni... Ennyit a tanulásról meg a lehetőségekről... A felsőoktatási részéről már nem is beszélve! Hányni tudnék már tőle! Ponthatárok, túljelentkezések, szakok stb. stb. stb. RÉMÁLOM!!! De megpróbálom csak azért is! Még egy esély jár, aztán marad az Élet és a Munka...

Egyébként ma pont erről, ill. ehhez kapcsolódó témáról volt szó a suliban. Egy OKJ-s képzéssel nagyobb esélyem van/lehet elhelyezkedni, mint egy friss diplomával. Mindez persze mi miatt?! Naná, hogy a pénz miatt! Okos emberek, de gonoszak!

Ma megkaptuk a félévi bizonyítványt. Komoly hat tárggyal és öt jeggyel. 4darab ötösöm lett (Idegenforgalmi alapismeretek; Kommunikáció, etikett, protokoll; Idegenvezetés módszertan; Országismeret, vallástörténet és művészettörténet), 1darab négyesem (Angol), Számítástechnikából meg felmentett voltam.

2007 újabb mocsoksága velem szemben pedig az, hogy csúnya dudort növesztett a számra... Már nem is tudom, mikor volt utoljára tiplim?! De évek óta nem fenyegett ez a kis galádság... erre tessék! Legyen már 2008!!! Hjaj, de messze van az még.

Hmmm... nem tudom, mit akartam még írni. Gondolkodtam rajta ma, de akkor - ha már belekezdtem, leírom. Kijavította Hillinger a Marketing házi dolgozatokat. Nagy kő esett a szívemről, amikor mondta, hogy 4/5-öt meg 5-öst kaptam rá! Úgy voltam vele, amikor beadtam, hogy örülhetek, ha kettes lesz. Nem azért, mert összecsaptam, mert ez nem igaz - annyit szenvedtem vele, hogy ihaj! Hanem, mert nem nagyon értettem, és mivel nem voltak meg a jegyzeteim hozzá. Egy utat kellett megtervezni ától cettig az ún. 4P alapján (ár, hely, termék, promóció). Beleadtam apait-anyait kútfőből (hozzá egy kis internetes alap, de nem lemásolás!) - meg egy kis segítséget is kaptam a költségvetési részhez; de elmondhatom, hogy tényleg igyekeztem. Jó volt megcsinálni, tetszett nagyon, csak az tartott vissza eléggé, hogy vajon így kell ezt?, jó ez így? Na, mindegy... Még a végén, ha nem vesznek fel egyetemre, megyek a Referensi részt is elvégezni - hihi.

Most ennyit, tanulnom kell még, aztán pancsolni, aztán meg aludni, mert reggel nagyon korán kelek. Teljesen meghalt szegény Alfi (a Ladánk), és így gyalogolni kell. Ami annyit tesz, hogy reggel 4-kor kelek, 3/4 ötkor indulok, fél órát sétálok, és a hídnál felszállok az 5:28-as csepeli buszra (azon szoktam még aluszkálni egy keveset)...

A balszerencse áradata...

Lassan egy hónapja, hogy olyan lusta vagyok, hogy nem írok... Most meg alig tudtam bejelentkezni ebbe a... Már azt hittem, hogy törlődött minden kis irományom, szép lett volna!

Lássuk csak! Nem fejeztem be még a karácsonyis mesét sem, íjj - nem szép tőlem. Volt egy Szilveszter, amit itthon töltöttem. Csendben, nyugalomban - olyan érzés volt, mintha már családos emberke lennék, de nem tudom, miért. Nem volt kedvem sokat inni, még a pezsgő is alig csúszott le. Tényleg öregszem!

Aztán másnap, az új év első napján már kaptam egy kis izelítőt a belszerencsés 2007-es évből: Matyival elmentem hozzájuk, Szigetszentmiklósra. Hévvel mentünk. Az a kisebbik pech volt, hogy pont akkor "támadott a kalóz", amikor már leszálláshoz készülődtünk; de a nagyobbik pech a jegy ára volt! 335Ft-ra felemelték a jegyet, 208Ft-ról! Ez azért mocsokság! (Később kiderült, hogy a bérletár négyszeresére nőtt! Ez meg már teljességgel hihetetlen volt!) Majd jött az eső, ami elkapott minket... erre emlékszem e napról.

Aztán is a balszerencse sorozat folytatódott. Már nem emlékszem konkrét dolgokra, de tudom, hogy sokszor mondtam már az első napokban, hogy ez nem lesz olyan jó év, mint a tavalyi.

Öregebb lettem január 13-án. Egy évvel talán megint bölcsebbnek mondhatom magam, ki tudja? Ez a tizenkilences szám azonban nem nagyon tetszik nekem - nem tudok hozzá semmit kötni. Félek, hogy nem fog szerencsét hozni, mint a tizennyolcas tette tavaly. Az az év annyira jó volt! Rengeteg új dolog, új hatás...

Január 17-én túléltem az országismeret vizsgát, sikeresen! Mázlim volt, kivételesen. Igaz, rengeteget tanultam, de valahogy nem akart minden megmaradni a fejemben. Mégiscsak fél Magyarországot be kellett vágni! De Szentendrét kaptam, és így meglett az ötösöm ebből a tárgyból is. Kicsit szégyellem magam, hogy ilyen könnyűt kaptam...

Január 20-án, szombaton pedig elmentem Nyelvvizsgára angolból - középszintre. Hááát! Nem tudom, mi lesz. Én csak reménykedem, és bízom benne, hogy meglesz a keményfedeles okmány is. Nem kell, hogy "perfect" legyen, hiszen nem is lesz az, annyira én még nem vagyok jó meg okos - de a 60% az legyen meg... Légyszi, légyszi, légyszi!!!

A legfrissebb dolog pedig mai: anyuval elmentem a dokihoz. Nem Beatrix volt, hanem a Pap doktorúr. Kicsit tartottam tőle, öreg már szegény, nem épp a legnaprakészebb. De most jót tett! Elmondtam neki, hogy fáj megint a derekam, ezt csinálja hónapok óta, de a Beatrix nem csinált vele semmit. Ő meg beutalt röntgenre, amin kiderült, hogy lumbágóm van... Tök jó! 19 évesen már vénasszonynak érzem magam...Pfff... Talán nem kellet volna egyedül tologatnom a szobaberendezéseket?! Lehetséges! Most szenvedhetem a hülyeségemet, így jártam!

Nem baj, nézzük a jó oldalát: "betegállományban" vagyok szerda óta, pihizek, nézem a Doctor Who-kat (kéne róla írnom, hogy mi is ez) az új monitorommal (17'-os!!!) és az új dvd-írómmal(!!!) -amiket Matyival vettem múlt héten-, olvasok, tanulgatok (bár többet kéne), és próbálok a továbbtanulással is bíbelődni...

Hmm, ennyit hirtelen. Még élek, még megvagyok - úgy-ahogy. Boldog is vagyok, leszámítva az ilyen apróságokat...