Van itt minden...

Már megint eltelt két hét, és én nem jutottam odáig, hogy írjak is. Mindig csak az volt, hogy írnom kéne... majd leírom... - de aztán soha nem lett belőle semmi. Most meg "pótolhatom" az elmulasztásokat!

Hát, menjünk sorjába - remélem sikerül...

Szeptember 1-jén, szombaton voltam a ZsKF-en, beiratkozni, és egy elővizsgát tenni informatikából. Vicces, mert ez az elővizsga felmentést ad az órákra való bejárásra - ergo: ZH-nak minősül; és én még be sem iratkoztam, és máris ZH-t írok... Amúgy, örülhetek, ha a kettest megkapom - pocsék lett szerintem. De persze, lustaságomnak köszönhetően nem tudom az eredményt. Telefonálnom kellene, mert nem kaptam értesítést e-mailben. Majd...

2-án, vasárnap apáékhoz mentem Mátyással. Betty napot tartottunk - úgyahogy. Nem tudom, hogy az volt-e?
Egy Anne Geddes (babás)képet ábrázoló puzzlet vettünk neki. Öcsibogyónak meg egy elefántos kulcstartót adtam. Amit először nem akart elfogadni, aztán játszott vele egy kicsit. Remélem azóta megnyerte tetszését.

4-én, kedden bementem a főiskolára. Kíváncsi voltam a vallástudomány órára. És örülök, hogy elmentem, mert nagyon tetszik. Három nappali órára szándékozom bejárni: vallástudományra, pszichológiára és művészettörténetre. Eddig kettőn voltam jelen... Lehet, hogy a művészettörténetről lemondok... (Kicsit filozófikus értelemben veszi a tárgyat az előadó)

6-án, csütörtökön mikor jöttem ki az öltözőből a Tesco-ban, beleharaptam egy "csúzli" sajtos stangliba... és a következő pillanatban, amikor ráharaptam, hallottam egy "krrrsz" hangot... Letört a baloldalon hátul lévő felső fogam fele. Várható volt már, mert két helyen is lyukas volt, és nem mentem el vele fogorvoshoz...
Szörnyű volt. A számban a falattal mentem le, hogy a recepción át kimehessek... és le kellett nyelnem a falatot - a fogdarabkámmal együtt...
Rögtön hívtam Mátyást, Bettyt - mit csináljak?!?!?!

Másnap (7-én), pénteken pedig elmentünk a közeli fogászatra, ahol Bobe (Matyi huga) aranyos fogorvos nénijéhez szándékoztam menni. Délelőtt mentünk, potyára, mert csak délután kettőtől rendelt. Így hazajöttünk, és másfél óra múlva visszabattyogtunk.
Ahogy Matyi is írta már a blogjában - valóban remegtem, mint a nyárfa levél... tudniillik és borzasztóan félek a fogászattól, rühellem a fogorvosokat (a vérvétel a másik ilyen gyilkos dolog a számomra)! De túléltem! Nem kellett kihúzni a fogamat, kaptam rá egy műanyag tömést, és a néni is nagyon rendes és megértő volt velem.

Szombaton, 8-án ismét elmentem Békásmegyerre. Az órarendünk szerint társadalmi kommunikáció óra lett volna! Ha el nem maradt volna. Egy jó órás várakozás után derült mindez ki...
A megérzéseimet már nem is említem! Reggel felkeltem, és úgy voltam vele, nem megyek el... Felhívtam a főiskolát, de a TO-n senki nem vette fel. Végül a portás bácsival diskuráltam, hátha tud valamit nekem segíteni. Azt mondta: "hát mivel emberek jönnek-mennek a főiskolán, valószínűleg van tanítás". Így fogtam magam, felöltöztem és elindultam.
Tartoztam az ördögnek egy úttal! (Újfent...)

De sebaj! Ültem a teremben, vártam szépen a többiekkel. Elnémítottam a telefonomat. Aztán ránéztem... és láttam, hogy jött egy üzenetem. Nem mástól, mint Artúrtól! "Olvasta a kiírásomat MSN-en... ráér visszaadni a medálomat..." Hát, így vele találkoztam hazafele jövet az Árpád hídnál. Visszakaptam a medálomat - bár nem azt, amit reméltem. Nem a boszorkányos volt nála, hanem amit ő hozott nekem Angliából. Mindegy...

Van egy gázos incidens vele - mármint Artúrral. Felmentünk az 1-es villamoshoz. Miközben vártunk, beszélgettünk. Ő mesélt, mesélt. Beérkezett a villamos... mivel még mindig beszélt, odavetettem... akar-e kávézni egyet?... Annyira ciki volt!!!

Mire hazaértem, már szörnyű napnak tartottam a napot... Nem vártam többet, pedig jött még rá egy lapáttal! Anikó - Tescos diákvezető hívott telefonon: nincs több munka ebben a hónapban; felmondott a Tesco a diákoknak... Éljen! (Majd talán októberben lesz megint...)

Vasárnap Katival (Matyi anyukájával) tettünk egy kört Ráckevére. Hazavittük anyát is, aki éjszakából jött hozzánk... Egy adag cuccot elhoztunk. Látni kellett volna, hogy András hogy sürgőlődött jobbra-balra, hogy minél több holmim beférjen az autóba! És milyen vicces volt látni, amikor már nem fért be több, és vissza kellett cipelni a maradékot...! Hihi

Most kedden, szerdán is bent voltam a főiskolán. És szerdán Ádámml együtt ültem bent a pszichológia előadáson. Annyira örülök neki, hogy ő is odajár. Jó látni egy ismerőst - hacsak néhanapján is... meg nem is vagyunk annyira jóbarátok (két éve ismerjük egymást, de csak párszor találkoztunk).

Röviden és tömören ezek történtek... Most lemegyek egyet cigizni, utána visszajövök, és írok tovább, másról...