Hamm-hamm

Ma újfent alkottam! Tegnap Matyival bevásároltunk pár dolgot a Tesco-ban: pulykahús, gomba- és zöldborsókonzerv, mártásalap... Tegnap sajna nem sikerült megcsinálni a hamit, mert mire hazaértünk, addigra már készülhettünk is az újabb útra - vendégségbe mentünk. Matyi szüleinek ismerőseihez, mert Tamás bácsi 60. születésnapját ünnepelték.

Természetesen mindketten megszeppenve, ide-odatogyogva... jaaj! Feri bácsi (Matyi apukája) körbemutogatott minket... Aztán leültünk, és elkeztünk "dézsmálni" az asztalra tett pogácsából és mogyoróból... Telt-múlt az idő... Majd eljött a svédasztalos kaja ideje. Direkt nem szedtem sokat - csak csipegettem innen-onnan... de végül estére jól megfájdult a hasam - így is... bleeee! De azért még megkóstoltam a gyümölcslevest is - előbb csak Matyitól kaptam pár falatot, majd mentem és a maradékot - ami volt még a tálban - kiöntöttem magamnak. Hmmm!!! Nagyon finom volt! Persze a hasamnak nem tett túl jót...

Elnézést kértünk mindenkitől, elköszöntünk mindenkitől, és eljöttünk. Hazafele jövet már a hányinger kerülgetett... Hazaértünk...

Mivel még nem voltunk álmosak, filmet néztünk a gépen: A Karib-tenger kalózai 2. részét. Döltünk a röhögéstől! Hiába: Johnny Depp még mindig iszonyatosan jó színész!!! Utána aludás volt.

Ma pedig megint délben sikeredett csak felkelni... Nem tudom, miért, de ezen a héten alig tudtam magamat rávenni, hogy felkeljek... Pedig lett volna dolgom jócskán...

Elszívtam reggeli cigimet - kómásan, aztán uccu neki, hozzáláttam a főzicskézéshez. Tök jó volt - főleg, hogy Matyi nem jött belekontárkodni (hihi)... bár: eljött a pillanat, amikor tanácstalan voltam, és hívtam őt... (Na, meg apáékat is hívtam, hogy elmondjam az elképzelésemet...)

Odatettem a zöldborsót főni. A húst kockára vágtam, megpároltam. Majd hozzá tettem a gombát. Közben Matyi rizst főzött (ahhoz nem értek). Majd a mártást is hozzáadtam a husihoz meg a gombához. Elkészült minden; összekevertem a rizst a zöldborsóval. És főztem még egy "zacskó" pudingot... amivel leöntöttem pár babapiskótát... és voálá! Kész az ebéd!

Finom lett, ahhoz képest, hogy én csináltam javarészt... (hahaha)

Már csak a mosogatás van hátra... pfff...