Otthon, édes Csepel...

Basszus! Megint eltelt egy hónap, hogy nem írtam. Mondjuk, nem is volt net 10-ig.

Nah, nézzük a lényeget. Június 20-án összeköltöztem Mátyással, Csepelre. Az ő régi lakásukba. Nagy rizikót vállaltunk, mert nekem ekkor még mindig nem volt munkám. Emiatt ideges is voltam állandóan...

Amúgy szépen rendezkedtünk és rendezkedünk. Én takarítottam jobbra-balra - fárasztó is volt (hihi). De jó volt, jó érzés volt. És most is jó érzés a takarítás, a vasalás, a főzés, a bevásárlás... Teljesen más légkör, mint ha mással élünk közösen - pl. szülökkel.

Szóval már három hete éljük saját kis életünket... Békében, boldogan... El sem merem hinni, hogy ide is eljutottam... Azt meg végképp, hogy 19 évesen. Az egyik legnagyobb álmom beteljesült!!! Saját lakás, saját élet -úgy, ahogy... Vááá!!!

Egyébként rengeteg helyet próbáltam még munkaügyileg. A több mint 15 helyből egyetlen egy jött be! Az is diákmunka ugyan, de legalább munka. Igaz, könyörgő szintű volt kicsit a levelezés, de mindegy. Summa summarum: Tescos melót sikerült összehozni... Rákoskeresztúron... Jah, kint a fenében - bár, innen Csepelről egy óra alatt odaérek (vissza már több egy kicsit). És július 6. óta van meló... Ugyan nem sok volt eddig: 3 éjszakai árufeltöltés (8órás), meg a mai (13-i) pénztározás (4órás). Nem baj, van munka, van pénz!

Plusz jövedelem forrás lett Matyi egyik ismerőse, évfolyamtársa (vagy mije)... Vica szoknyát keresett, de nem talált. Matyi meg mondta, hogy próbáljam meg, hogy én varrok neki. Meg is beszéltük Vicával a részleteket... Majd elküldte a "terveket", az alapot... Hááát, majdnem hátast dobtam. De próbacseresznye! Hosszas anyagnézés után kiválasztotta Vica a neki tetszőket... Majd június 26-tól tegnapig (július 12-ig) tartott az egész mindenség... Nehéz szülés volt! Elbaltáztam kétszer is... az anyaghossznál is, meg a varrásnál is (felesleges volt szűkítőt csinálni...) De elkészült!!! Végre. És elmondhatom, hogy megérte ez a kihívás... a hibákat kijavítottam, és ha minden jól megy, lesz egy boldog lány, aki olyan szoknyát kap, amilyet szeretett volna... Hihi!

Július 1-jén megrendeltük az internet csomagot is - az Enternettől. Szereld magad akció; a modemet megveszed, és egy hónap ingyen... Tök jól hangzik... És mint mindenben, ebben is volt csavar: a jelszavas aktiválás. Majd hívnak minket... Hát jó... Teltek a napok, már a T-Com is hívott minket, hogy az ADSL kiépíthető vagy mi... De Enternet nem adhatja ki a kódot, mert a T-Com őket még nem hívta... Aztán megkaptuk a kódot. De nem jött össze a kapcsolódás! A vége az lett, hogy Matyi telefonált össze-vissza, majd egy hét múlva kijött egy T-Comos pasas... aki, amikor meglátta a gondot (adapter), rögtön Matyit okolta. Majd kicseréltette az adaptereket a router és a modem között - megjavult a drága... a pasas meg kalap-kabát, viszlát... Mátyás felhúzta magát. Én hagytam őt, nem akartam abajgatni... De aztán, fogtam magam, és másnap elmentem a Westendbe az Enternet boltba - elmondtam mindent, és lássatok csodát, rendes volt a csaj, és kicserélte az egész csomagot... Így most már jó a net - majd egy kérelmet kell még írnom, mert az egy hetet is számlázták... és hátha lehet tenni valamit, hogy mégse tünjön el az egy hét netnélküliség...

Hmm... ennyit mára. Azt hiszem, behoztam magamat megint egy időre... hehe...