Bolhából elefántot...

Nemrégiben elhatalmasodott a bolhák száma a szobámban. Ami már magában is undorító az átlagember számára... bleee...

Próbálkoztam már anya verziójával, hogy "kilakoltassam" őket: felporszívóztam rendesen, mindenhol - de semmi eredménye. Aztán jött nagyi tanácsa: bolhairtót vettem, és befújtam az egész szobát, amit Dorka segítségével kipakoltam amennyire csak lehetett, majd mindent befújtam a szerrel. Egy egész napos munka volt. És még rendet is raktam utána! Hihi!

Csak aztán András bekeveredett ide, és szétrobbantotta a szobát, mert amikor visszapakoltam a hugommal, akkor a szőnyeg felpúposodott. Amit ő próbált korrigálni - csak nem járt sikerrel. Ezután meg "tojt rá" visszapakolni. Ezt persze én csináltam meg Matyival...

A lényeg, hogy ez a taktika sem oldotta meg a problémát... A bolhák eltűntek pár napra, talán egy hétre, vagy egy kicsit több időre... De újra "támadásba" lendültek...

Múlt hét hétvégén egyedül voltam itthon, Matyi hazament valamikor. Este itt ültem a gépnél, és körmöltem a történelem tételeimet. Egyszercsak az asztalra ugrott egy szemtelen bolha... Aztán egyre gyakrabban néztem már a lábamat... Idegölő volt ez a ténykedés!

Végül fogtam magam, és az ágyra költöztem. Ott jó volt - bár nézegettem jobbra-balra! Tanultam tovább - igaz, kicsit kényelmetlen volt hasalva írni, de tűrtem.

Majd másnap ott folytattam az írkálást. Azonban nemsokára találtam egyet magamon... majd jött a következő, ami már az ágyon ugrándozott "kedvére"... és a következő és a következő... A délután folyamán kb. nyolccal végeztem...

Eljött a hétfő, és mentem Pestre dolgomat intézni... S máig "bennrekedtem"... Matyiéknál aludtunk pár napot Miklóson, aztán szerdán koncertre mentünk este, és utána Csepelen aludtunk. Csütörtökön is. Kényelmesebb volt így. Tudtam tanulni is egy keveset...

Ma meg hazajövünk, és tessék: a bolhák - mint akik már éhhalálon voltak -ránk támadtak!!! Két óra alatt legalább öttel végeztem... És még csak fél 12 van!!! Mi lesz holnap?! Hiába takarítok ki és fújok be Chemotox-szal - egy pár órára talán - talán! - nyugi lesz...

Emiatt pedig úgy döntöttem, hogy előbb megyek el innen - mert én nem bírom már ezeket a nyüves dögöket! Komolyan már fóbiám van tőlük (Matyinak is): állandóan nézzük magunkat, Matyi elkezd vakarózni nálunk... tudat alatti... szörnyű dolog... ááá... (A költözésről másik bejegyzésben írok...)

Anya nem ért meg. Asszem nem is várhatom már el tőle... Őt nem zabálják a kis rondaságok. Nem hiszi el - vagy lehet, hogy elhiszi -, hogy én már megőrülök. Már mindent megpróbáltam, de az, hogy macskák vannak, ezt eredményezni. Ezt ő is mondja... És kiabál, mint máskor, hogy nem tud mit csinálni... Vidék... Így igaz... Én meg eddig bírtam...

És így lesz a bolhából elefánt méretű probléma...