A balszerencse áradata...

Lassan egy hónapja, hogy olyan lusta vagyok, hogy nem írok... Most meg alig tudtam bejelentkezni ebbe a... Már azt hittem, hogy törlődött minden kis irományom, szép lett volna!

Lássuk csak! Nem fejeztem be még a karácsonyis mesét sem, íjj - nem szép tőlem. Volt egy Szilveszter, amit itthon töltöttem. Csendben, nyugalomban - olyan érzés volt, mintha már családos emberke lennék, de nem tudom, miért. Nem volt kedvem sokat inni, még a pezsgő is alig csúszott le. Tényleg öregszem!

Aztán másnap, az új év első napján már kaptam egy kis izelítőt a belszerencsés 2007-es évből: Matyival elmentem hozzájuk, Szigetszentmiklósra. Hévvel mentünk. Az a kisebbik pech volt, hogy pont akkor "támadott a kalóz", amikor már leszálláshoz készülődtünk; de a nagyobbik pech a jegy ára volt! 335Ft-ra felemelték a jegyet, 208Ft-ról! Ez azért mocsokság! (Később kiderült, hogy a bérletár négyszeresére nőtt! Ez meg már teljességgel hihetetlen volt!) Majd jött az eső, ami elkapott minket... erre emlékszem e napról.

Aztán is a balszerencse sorozat folytatódott. Már nem emlékszem konkrét dolgokra, de tudom, hogy sokszor mondtam már az első napokban, hogy ez nem lesz olyan jó év, mint a tavalyi.

Öregebb lettem január 13-án. Egy évvel talán megint bölcsebbnek mondhatom magam, ki tudja? Ez a tizenkilences szám azonban nem nagyon tetszik nekem - nem tudok hozzá semmit kötni. Félek, hogy nem fog szerencsét hozni, mint a tizennyolcas tette tavaly. Az az év annyira jó volt! Rengeteg új dolog, új hatás...

Január 17-én túléltem az országismeret vizsgát, sikeresen! Mázlim volt, kivételesen. Igaz, rengeteget tanultam, de valahogy nem akart minden megmaradni a fejemben. Mégiscsak fél Magyarországot be kellett vágni! De Szentendrét kaptam, és így meglett az ötösöm ebből a tárgyból is. Kicsit szégyellem magam, hogy ilyen könnyűt kaptam...

Január 20-án, szombaton pedig elmentem Nyelvvizsgára angolból - középszintre. Hááát! Nem tudom, mi lesz. Én csak reménykedem, és bízom benne, hogy meglesz a keményfedeles okmány is. Nem kell, hogy "perfect" legyen, hiszen nem is lesz az, annyira én még nem vagyok jó meg okos - de a 60% az legyen meg... Légyszi, légyszi, légyszi!!!

A legfrissebb dolog pedig mai: anyuval elmentem a dokihoz. Nem Beatrix volt, hanem a Pap doktorúr. Kicsit tartottam tőle, öreg már szegény, nem épp a legnaprakészebb. De most jót tett! Elmondtam neki, hogy fáj megint a derekam, ezt csinálja hónapok óta, de a Beatrix nem csinált vele semmit. Ő meg beutalt röntgenre, amin kiderült, hogy lumbágóm van... Tök jó! 19 évesen már vénasszonynak érzem magam...Pfff... Talán nem kellet volna egyedül tologatnom a szobaberendezéseket?! Lehetséges! Most szenvedhetem a hülyeségemet, így jártam!

Nem baj, nézzük a jó oldalát: "betegállományban" vagyok szerda óta, pihizek, nézem a Doctor Who-kat (kéne róla írnom, hogy mi is ez) az új monitorommal (17'-os!!!) és az új dvd-írómmal(!!!) -amiket Matyival vettem múlt héten-, olvasok, tanulgatok (bár többet kéne), és próbálok a továbbtanulással is bíbelődni...

Hmm, ennyit hirtelen. Még élek, még megvagyok - úgy-ahogy. Boldog is vagyok, leszámítva az ilyen apróságokat...