Kiskarácsony, nagykarácsony 1.

Megint utólag írom le az élményeket... lustaság... Ez nem tetszik. De a lényeg legyen az, hogy most legalább hozzálátok, és megírom!

Egy nagyrakás embernek kerestem ajándékot a múlt héten. Már megint az utolsó pillanatra hagytam a dolgot. Mentségemre szóljon, hogy nem voltam épp a leggazdagabbak soraiban. Volt ötezer forintom, először abból akartam megoldani az ajándékokat. Csak rá kellett ébrednem, amikor elköltöttem egy-két ajándékra összvissz, hogy ez bizony kevésnek bizonyul. Gondolkodtam, gondolkodtam, és kicsit elszomorodtam, mert attól tartottam, hogy mások meg lehet, hogy nem kapnak majd... De a szerencse talán végre egyszer (?) utólért engem is! Így sikerült mindenkinek - családtagoknak, barátoknak megvenni, azt amit.

Nem vettem - ja, ha épp vettem, és nem én csináltam két kézzel - nagy dolgokat. Apróságok, jelképes dolgok, vagy ami nagyon illik az illetőhöz, ill. tudom, hogy örülni fog neki...

A múlt héten annyiszor megjártam a Westendet, mint az évben összesen azelőtt. Minden nap mentem oda. Igaz, nem tudom, miért is. Drága hely, puccosoknak való, és kismillió ember nyomorgott, lökdösődött. Egy-két óránál nem is bírtam bent többet. Ennek ellenére mégis találtam ott egy-egy dolgot, amit ajándék gyanánt megvettem.

Ezen felül megjártam a kisebb bazársorokat is. A Móricz Zsigmond körtérit (kétszer is), a Blaha Lujza térit. Azt hiszem, máshol nem.

Summa summarum: meglett mindenki ajándéka, aki a listámra fel lett firkantva!