Beatrice: Nem nekem tanulsz!

Mostanában nagyon sokat engedsz meg magadnak, Fiam!!!

Hát hiába beszél neked az ember?!
Mikor jön meg végre az eszed?!
Sírba teszed szegény anyádat!
S vedd tudomásul
mától vége a csavargásnak!
Neked külön kérvényt kell benyújtani, fiam?!
Olyan pofont kapsz, hogy leszáll a fejed!
Ez az én házam!
Amig az én kenyeremet eszed,
itt az történik amit én akarok!

Refr.:
Értsd meg végre, nem nekem tanulsz,
Magadnak tanulsz!
Nem nekem tanulsz!
Magadnak tanulsz!
Nem nekem tanulsz!

Mindent megadtunk néked. Hát ez a hála?
Azért gürcölünk úgy anyáddal,
Hogy te máshogy élj.

Na most már elég! Ne húzd a szádat,
és ha megkérhetlek, ne rángasd a vállad!
Mert ha én megrángatlak édes fiam!
Akkor, akkor majd megnézheted magad..!

Értsd meg végre!
Nem nekem tanulsz magadnak tanulsz!
Nem nekem tanulsz magadnak tanulsz!
Nem nekem tanulsz magadnak tanulsz!
Nem nekem tanulsz magadnak tanulsz!

Te egyáltalán figyelsz, rám?
Neked beszélek!!
És kapcsold ki azt a hülye zenét,
mert szétmegy az ember feje tőle!!!

Keresgéltem, hogy milyen dalszöveget tegyek be a mai napra... Néztem Ákost, Pa-Dö-Dö-t, aztán rakerestem Beatrice-re. Gondoltam beteszem a 8óra munka, 8óra pihenés, 8óra szórakozást - de ez sokkal jobb!!!

Apa is mindig ilyeneket mondott nekem, amikor kicsi voltam, és most is gyakran mondaná, ha még ott laknék... már megszoktam, pedig én eléggé tanulós vagyok. Szeretek is tanulni, nem tudom megmagyarázni miért - egyesek ezért furcsán néznek rám, de ez van. Néha idegesít az apától, amikor mondja a magáét - de tudom, hogy miattam mondja ezeket. Hogy ne ragadjak le... És igazából örülök, hogy ilyen vagyok, amilyen... Elég sokat köszönhetek neki...

Amiért lényegében választottam: ma idegenvezetői módszertanból vizsga volt a suliban. 23tételt kellett megtanulni. A legszebb, hogy én teljesen elfelejtkeztem erről. Most kedden találkoztam egyik osztálytársammal véletlenül. Kérdezte, hogy jövök-e suliba, mert pénteken lesz a vizsga. Akkor esett le, hogy: "Hopsz! Vizsga?!" Na, ezerrel tanulni kezdtem. Gondoltam kijegyzetelem a 23tételt... Aha, "röpke" 44oldal Wordben! Szerdán nem aludtam egy percet sem, és keményen két tételt sikerült megcsinálnom... Röhej!

Így kénytelen voltam csütörtökön kinyomtatni, mert máshogy nem tudtam vele haladni.
A mi nyomtatónkból most kifogyott a festék, anya is használja, mint az őrült, a fősulis cuccaihoz. Istvánt szerettem volna megkérni, de nem vette fel reggel a telefonját, ELTÉ-n meg nem lehet nyomtatni (tudtam meg Matyitól). Hát, maradt a Copy General... Fizettem egy kisebb vagyont, de nem érdekelt, fontos volt és sürgős.

Ja, mondjuk ez nem szép dolog, de nem mentem suliba csütörtökön. Fáradt is voltam, meg tanulni akartam, jegyzetelni tovább... És angolból dogát kellett volna írnom, és egy szót nem tudtam rá készülni...

Na, bejöttem egyetemre, Matyival beültem Num.Analra - asszem -, és a felső sorban körmöltem szépen, csendben. Hát, nem sokat haladtam így sem. Hét kézzel írt tételem lett délutánra. Matyi még Nylabban programozgatott, én addig aludtam...

Nagyi hívott: a szombati - azaz holnapi - bécsi kirándulással kapcsolatban keresett. És mondott egy nagyon meglepő dolgot! Én leszek az idegenvezető!!! Vááá!!! Nagyon örülök neki, ugyanakkor nagyon ideges vagyok miatta...

Matyiéknál még tanulgattam, olvasgattam az Id.vez.-t, aztán aluszka volt. Éjfél előtt valamivel viszont felkeltem, mert sms-t kaptam. Karesz, akivel együtt dolgoztam pár hete Csepelen, elhívott egy anime vetítésre, amit én elfogadtam. Ez ma lesz, az Urániában...

Na, a mai napról! Reggel Matyival jöttem be - ő ment egyetemre, én meg beültem a Nyugatinál a McDonalds'-ba, mert nekem csak 3/4 11kor kezdődik a "napom". Egy Cappuccino mellett még mindig tanultam: elolvastam a tankönyvet.

Aztán bementem az Westendbe, Bécses útikönyvet nézni. Nem vettem meg, amit a Libriben mutattak nekem. Hatalmas szerencsémre az aluljáróban lévő antikváriumban volt egy - szó szerint - zsebkönyv Bécsről. Egy ezresért. A legjobb!

Innen pedig irány a suli... Előbb értem be, kb. egy órával. Olvasgattam, cigiztem... Aztán már jöttek a többiek szépen, lassan. Öten voltunk, amikor a tanárnő mondta, hogy: "Kezdjük el, hamarabb mehetnek!" De megszólalt a telefonja, és így még Petivel felrohantunk egy gyors cigire az izgalom végett... Amikor pedig visszamentünk, többen az aulában ültek. Elkezdődött... A tanárnő kijött valamikor, és azt mondta Petinek meg nekem: "Maguknak ötös lett a dolgozat, nem kell vizsgázniuk..." Vagy valami hasonlót, de a lényeg ez volt. Összvissz két ötös lett az osztályban... Én meg annyira boldog lettem... Mert nem hittem volna, hogy ötös lesz az a doga, amit két hete írtunk - ugyanis az egyik kérdésre nem maradt időm, csak pár mondatot körmöltem hozzá gyorsan...

De a lényeg, hogy nem kellett vizsgáznom, megvan az ötös a bizonyítványba!

(Folyt. Köv. holnap)