Balázs Fecó/Korál: Évszakok
1. Volt idö mikor még nem voltál,
S nem éreztem, hogy fájna majd ha nem volnál;
és most látod, féltelek, őrízlek, védelek;
Mert lesz idö meglehet, hogy nem leszel már.
2. Voltak, akik szerettek, úgy hiszem;
Ma sem tudom végül miért hagytak el;
De téged most már féltelek, szeress úgy hogy jó legyek;
Örizz meg - elveszek ha nem figyelsz rám!
R: Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok;
Bujj hozzám, ne hagyj el;
Ha én mennék, ne engedj el.
Változnak az évszakok jó idők, rossz napok;
Bujj hozzám, ne hagyj el;
Ha én mennék, ne engedj el!
3. Probáltam másokkal, máshogyan;
Ma egyik is, másik is messze van;
És véletlen, úgy lehet, de téged már féltelek;
őrizz meg, elveszek, ha nem figyelsz rám!
Igazából, nem tudom, hogy jutott eszembe ez a dal. Lent voltam cigizni, és azon járt az agyam, hogy írnom kéne végre, rendesen. És elkezdtem összeszedni fejben a mondandómat. És az első dolog, ami jött... a hangulatom: punnyadt vagyok, mint az időjárás. Hideg van odakinn, köd, és fúj! Nincs kedve az embernek kimenni ilyen időben. Már jó pár napja, hogy így vagyok ezzel - suliba se mentem, de nem csak emiatt. Mindegy. És a télből kifolyólag valahogy jött ez a szám.
Nem szeretem a telet. Képes arra is ez a "gonosz" évszak, hogy a hangulatomat befolyásolja, és nem mindig a legjobban. Most nagyon nyűgösnek érzem magam. Valahogy megint szükségem van egy kis magányra. Nem tudom az okát, egyszerűen csak érzem, érzem megint azt a valamit, amit nem vagyok képes betájolni, és ez idegesít. Főleg, hogy egyesek nem örülnek ennek az állapotnak...
Nem volt még erre példa, ha jól emlékszem, de most Matyit is mellőzöm emiatt. Nem azért, mert nem szeretem már. Csak most szükségem van egy kis időre - nem akarom, hogy esetleg a jelenlegi kedélyállapotom miatt veszekedjünk. Ő is tud nagyon durcás lenni, ahogy én is (két makacs)...
Meg az is benne van a dologban, hogy azáltal, hogy sűlve-főve együtt vagyunk, nincs másokra időm. Családtagokra, barátokra. Ennek a hiánya is a napokban jött, mert beszéltem Istvánnal, és kérdezte, hogy mikor van időm találkozni? Észre sem vettem, de eltelt kb. egy hónap, mióta utoljára láttam. És akkor majdnem minden héten beszéltünk legalább.
Pedig én is olyan voltam anno, hogy akit szeretek, azzal a nap 24órájából 48at szeretnék lenni. Akkor az volt a "bajom", most meg ez... Újfent "semmi sem jó"-állapotban tengődöm!!! Nem szeretem, amikor ilyen vagyok...
A dalszöveggel kapcsolatban: nincs konkrét célja, miért lett betéve, ahogy írtam a bejegyzés elején is. Ugyanakkor, talán, megerősítésül szolgál... másnak és önmagamnak ...
S nem éreztem, hogy fájna majd ha nem volnál;
és most látod, féltelek, őrízlek, védelek;
Mert lesz idö meglehet, hogy nem leszel már.
2. Voltak, akik szerettek, úgy hiszem;
Ma sem tudom végül miért hagytak el;
De téged most már féltelek, szeress úgy hogy jó legyek;
Örizz meg - elveszek ha nem figyelsz rám!
R: Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok;
Bujj hozzám, ne hagyj el;
Ha én mennék, ne engedj el.
Változnak az évszakok jó idők, rossz napok;
Bujj hozzám, ne hagyj el;
Ha én mennék, ne engedj el!
3. Probáltam másokkal, máshogyan;
Ma egyik is, másik is messze van;
És véletlen, úgy lehet, de téged már féltelek;
őrizz meg, elveszek, ha nem figyelsz rám!
Igazából, nem tudom, hogy jutott eszembe ez a dal. Lent voltam cigizni, és azon járt az agyam, hogy írnom kéne végre, rendesen. És elkezdtem összeszedni fejben a mondandómat. És az első dolog, ami jött... a hangulatom: punnyadt vagyok, mint az időjárás. Hideg van odakinn, köd, és fúj! Nincs kedve az embernek kimenni ilyen időben. Már jó pár napja, hogy így vagyok ezzel - suliba se mentem, de nem csak emiatt. Mindegy. És a télből kifolyólag valahogy jött ez a szám.
Nem szeretem a telet. Képes arra is ez a "gonosz" évszak, hogy a hangulatomat befolyásolja, és nem mindig a legjobban. Most nagyon nyűgösnek érzem magam. Valahogy megint szükségem van egy kis magányra. Nem tudom az okát, egyszerűen csak érzem, érzem megint azt a valamit, amit nem vagyok képes betájolni, és ez idegesít. Főleg, hogy egyesek nem örülnek ennek az állapotnak...
Nem volt még erre példa, ha jól emlékszem, de most Matyit is mellőzöm emiatt. Nem azért, mert nem szeretem már. Csak most szükségem van egy kis időre - nem akarom, hogy esetleg a jelenlegi kedélyállapotom miatt veszekedjünk. Ő is tud nagyon durcás lenni, ahogy én is (két makacs)...
Meg az is benne van a dologban, hogy azáltal, hogy sűlve-főve együtt vagyunk, nincs másokra időm. Családtagokra, barátokra. Ennek a hiánya is a napokban jött, mert beszéltem Istvánnal, és kérdezte, hogy mikor van időm találkozni? Észre sem vettem, de eltelt kb. egy hónap, mióta utoljára láttam. És akkor majdnem minden héten beszéltünk legalább.
Pedig én is olyan voltam anno, hogy akit szeretek, azzal a nap 24órájából 48at szeretnék lenni. Akkor az volt a "bajom", most meg ez... Újfent "semmi sem jó"-állapotban tengődöm!!! Nem szeretem, amikor ilyen vagyok...
A dalszöveggel kapcsolatban: nincs konkrét célja, miért lett betéve, ahogy írtam a bejegyzés elején is. Ugyanakkor, talán, megerősítésül szolgál... másnak és önmagamnak ...

0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home