Kiskarácsony, nagykarácsony 2.

Az ajándékok sorsa természetesen eljutni a célszemélyhez.

Az első ajándékot Mátyás kapta meg, amikor 22-én bejött velem a suliba.

Sulis karácsonyt rendeztünk. Volt egy műsor is, amiben én is szerepeltem - egy színdarabban. A főpróba pocsék volt, de a tanároknak előadott verzió -számomra- oltári volt! És persze volt osztálykarácsony is. Akinek én ajándékoztam, Gina, egy nagyon kedves és jó fej lány. Bevallom, az utolsó éjjel csináltam meg neki azt a nyakláncot, ami neki nagyon tetszett, és rögtön fel is vette. Pedig azt gondoltam, hogy csak megköszöni és annyi. Nem hittem volna, hogy ilyen kis apróság is jelenthet ilyen sokat... Ha tudom előre, többet adok bele, lelkiismeretesebben... Emellé kapott egy kis faragott teknőst, ami szerencsét hoz, meg egy tábla Milka csokit. Ez a csokimárka amúgy vitte a pálmát - mindenki ilyet vett, kapott.

Én pedig Dóritól egy mécsestartót kaptam, ami úgy nézni ki, mint egy mini bogrács. De szép és tetszik! (Meg egy tábla Milka csokit is kaptam...)

Na, a suli karácsony után felhívtam Istvánt, hogy ráér-e. Mert akkor odaadnám az ajándékát. Azt mondta, hogy megy ajándékvásár körútra, de attól még ráér, max. megyek vele... Mielőtt találkoztam vele, még Matyival bementem a Westendbe újfent. És ott jutott eszembe, hogy még nem adtam oda az ő ajándékát, mert mi nem találkozunk sokáig. Mindketten a családdal ünneplünk. Így a Westendbe adtam át. Sejtette, hogy mit fog kapni, nem volt nehéz... de nem ez a lényeg! Amúgy egy fehér plüssmacit kapott (ami ő szerinte kutya) meg egy kártyát... Úgy örült mindkettőnek. Én meg annak örültem, hogy ő örül.

Aztán mentem a Blahára, oda beszéltük meg a találkát Istvánnal. Beültünk a Blaha Sörözőbe. Aki ismer, tudja, hogy képtelen vagyok türelemmel várni sokáig (nagyon ritka, és nagyon erősnek kell lennem, hogy ellenálljak, és bírjam), így szinte azonnal odaadtam az ő ajándékát... És cserébe én is kaptam valamit. Hmmm... Megvolt mindkét gondolat: hogy nem kapok semmit, ill. hogy kapok. Egy tök vicces dolgot kaptam: egy vicces mikulás, ami mellett egy virágcserép van. Aztán dumáltunk, dumáltunk - annyira, hogy végül semmi sem lett a vásárló körútjából. Rég beszéltem vele, és ennyire őszintén is...

A következő, aki megkapta az ajándékát: Borisz volt.

A legszebb a dologban, hogy ő -állítólag- otthon hagyta az én ajándékomat. Nem érdekel különösebben. Azt mondta, hogy majd találkozzunk még egyszer. Szerintem abból a találkozásból idén már nem lesz semmi. Mindegy. Én vettem neki egy Rammsteinos pólót meg egy Jégkorszakos képeslapot (amit már régóta oda akartam adni neki). Mivel a Blaha Söröző zárva volt, elmentünk a Nyugatinál lévő Íjászba. (Kiderült - ő mondta, hogy a BS-ba vitt már valakit. Örülök neki... megmutatok valami helyet, erre odavisz egy nőt! Kész mázli, hogy még nem futottam ott össze vele így! De az Íjásztól eltiltotta! Hál'Isten drága hely, nem fog odamenni - hihi)

Obi ajándékát nem tudtam átadni, sajnos. Nem ér rá. Majd jövőre megkapja...