Egy hét alatt...

Múlt hét kedden felhívott, hogy egy nő kereste, és az érdekelte mikor szándékozik végre-valahára kifizetni a lakásbiztosítást... Így kezdődött...

De az előzmény korábbi. Hetekkel ezelőtt felhívtam Őt. Vityával épp összevesztem, és nem tudom miért, de hallani akartam az Ő hangját - hát felhívtam. Persze, mint addig általában: nem volt túl "szívélyes" az üdvözlése... És én kicsit leteremtettem: "ne beszélj így velem, nem érdemlem meg"! És Ő bocsánatot kért... Nekem ez volt az a bizonyos fordulópont. Ekkor éreztem úgy, hogy már nem lesz ellenséges velem. És 20 percen keresztül beszéltem vele... Fél év után ez hihetetlen volt...

Csütörtökre beszéltem meg vele egy időpontot, hogy megdiskuráljuk a lakásbiztosításos gondot. 4-re mentem az ELTE-re... A szokásos helyén, a szokásos módon ült, és olvasott... Ahogy már megismertem, ahogy mindig is tetszett...
Nagyon zavarban voltam, mégis csak fél év telt el! Nem tudtam olyan könnyed lenni, nehezen ment.

Segített letölteni az Office próbaverzióját, mert nekem nem ment, ill. nem volt rá időm előző nap. (Útobb kiderült, hogy nem működik addig, amíg nincs regisztrálva)
Aztán kérdezősködött a mostani életemről, a szexuális életemre pedig nagyon-nagyon kíváncsi volt... Amiről nem volt olyan könnyű beszélni - ráadásul pont neki! De meséltem neki ezt-azt, hogy örülhessen, és dagadhasson a mája (tudni fogod, mire gondolok :P) Macyval is összefutottam, a TTK-n volt órája. Kicsi a világ - effektus: pont aznap, és pont a szomszédban volt... De csak pár percre maradt, mert utána ment Örs-találkozóra...
Este azt hiszem fél nyolc körül indultam el, és már nem tudom mikorra értem haza...

Másnap, pénteken dolgoztam, és elkezdtem blognakvalót írni egy papírra. Megcsörrent a telefonom. Ő volt az. Az APEH-tól kapott levelet, amiben 1.260.000 Ft-os fizetésre szólítják fel. Nem kicsit akadtam ki. Mondtam neki, hogy beszélek anyuval, utána visszahívom. Anyut nem értem el. Többször kerestem. Aztán fél hét körül elindultam latin órára a ZsKF-re. Reménykedtem, hogy Mariannon keresztül tudok anyuval beszélni. Sikerült. Elmondtam, amit Ő mondott nekem. Ezután felhívtam, hogy beszéltem anyuval, és vasárnap kéne találkoznunk, hogy odaadja a levelet... A gondok miatt pedig kiburoltam, és elsírtam magamat... Mondhatom, hiányzott már a konfliktus. Túl jól ment minden megint...
Vasárnapra nem beszéltünk meg konkrét időpontot. Valamikor dél után. Mert ki szeretném magamat pihenni.

Gondoltam, tíz körül felkelek, mosok egyet, elmosogatok, kitakarítok, rendet rakok, és utána indulok. Hát, nem így történt. Délben kecmeregtem ki az ágyból. És nem csináltam semmit, csak összeszedtem a cókmokomat, és elindultam. A Móriczon találkoztunk három körül. Én előbb értem oda. Majd fél órát arra vesztegettem el, hogy cigit vehessek valahol - bejártam a körteret szépen oda-vissza... Nevetséges volt, és dühítő, hogy vasárnap délután kettőkor minden bezár, és meghal az élet... Szokásos wifi-helyemre telepedtem - a McDonald's-ba. Elkezdtem begépelni az irományomat, hadd örülhessen. Bár mikorra elolvasta, addigra elmeséltem szinte mindent...
Pötyögés közben Doctor-t hallgattam, és mikor merülőben volt az akksi, bedugtam. Viszont észrevettem később, hogy nem tölt. Arra gondoltam, hogy valamit nem jól csináltam, de így sem akarta az igazat. Jött egy lány, megkérdeztem tőle, hogy működik-e a konnektor. Ment egy kört, és bekapcsoltatta az áramot... És lám, töltés beindult!
Még nem fejeztem be a blogot, amikor Matyi megérkezett...

Felvetettem, hogy elmegyek megnézni a Bodies kiállítást, merre van, és lehet, hogy be is fizetek rá. Kérdeztem, hogy velem tart-e. "Menjek?" És végül jött. Útközben beszélgettünk. Az egész délutánt együtt töltöttük. Megnéztük a helyet, de nem volt túl szimpatikus. "Majd máskor. Inkább veszek egy könyvet." Visszatértünk a kiindulási pontra - a Móriczra, mert éhes lettem. Szép nagy sétát tettünk: végig a Király utcán, Deák tér, Astoria... Gyrosra szavaztam. Meghívtam Őt is. Valóban nem volt olyan finom a mostani tálalás, mint szokott. Folytatódott a beszélgetés. Azonban zavarba hozott, hogy néz. Áthatóan néz... Ettől olyan érzésem volt, hogy nem tudom állni a tekintetét. Sokszor rágyújtottam, amit tudom, hogy Ő nem szeret...
Fél év után most érintettem meg először. Furcsa volt. Egyszer régen, nem mentem oda Hozzá, amikor át akart ölelni... Ma már sajnálom, hogy nem tettem meg...

Fázni kezdtem. Hét körül járhatott az idő. Délután három óra már messze járt. Menni még nem akartam. Átmentünk - vissza - a McDonald's-ba. Most Ő hívott meg engem egy kávéra. Ő shake-et kért. A blogját nézegettük. Majd eszembe jutott, hogy megkérdezzem, megvan-e az új Doctor OST-je. FTP-n fent volt neki, és letöltötte nekem. Igaz, nem ment egyszerűen, mert közben megint lemerült szegény laposom... De meglett. A letöltés után már menni szerettem volna. Haza is kéne érni, és neki is!
Elkísért a Kosztolányira. Megvárta velem a buszomat. A Kosztolányi is jó hely. Onnan neki is van busz a Borárosra. Kértem, hogy csörgessen meg, ha hazaért.

Én még nagyban írogattam a jegyzeteimet, mert ma Alexánál voltam. Közben az új szerzeményemet hallgattam: This is Gallifrey, Our Childhood, Our Home - ez tetszik a legjobban erről az albumról. Hamar hazaért. Egy óra alatt. Örültem, hogy gyorsan otthon volt. Lelkiismeret-furdalásom volt, hogy olyan sokáig "feltartottam"... De ha menni akart volna, akkor ment volna...

Ma pedig megint találkoztunk. Anyuval futottam össze egykor. Odaadtam neki a levelet. Majd, mivel még volt időm háromig Alexához érni, elmentem könyvet venni. Ill. nem tudtam, hogy megveszem-e. De a Fókuszban megvettem. A nő felemelkedése és tündöklése. És ha azt nézem, hogy előző nap azt mondtam, hogy inkább veszek egy könyvet, hát így is lett. Úgy volt, hogy Macy jön vissza Pestre. Megkérdeztem Tőle, van-e kedve csatlakozni hozzánk... Megbeszéltünk, hogy Móriczon "ütközünk", viszont Macy nem volt a vonaton sem még, nemhogy Pesten. És nem is jön holnapig... Így egyedül maradtam Vele. Eljött velem bevásárolni. Utána visszatértünk a Móriczra. Beültünk a Pizza Hot-ba vacsorázni. Ma nagyon sok mindent meséltem neki. Bár mindketten zavartabbak voltunk, mint tegnap... Megettük a pizzát, és nekem eszembe jutott, hogy vajon lesz-e még buszom haza? Szedtünk a sátorfánkat, fizettünk, és célba vettük a Kosztolányit.
Hazaértem, megfürödtem, hajat mostam... és mostanra a blogírás végén vagyok már. Ő is hazaért. Gyorsan, mint tegnap. Egy perccel később jött meg az Ő busza, ahogy az enyém elindult.

Jár az agyam, és félek...