Még nem Alsz...

Háromnegyed kettő van - hajnali... MSN-en órák óta "Alsz"-ra vagyok állítva, de ez téves, mert én még nem alszom...

Matyival megnéztük 10-kor a Szívek szállodáját. Aztán átkapcsoltam a Spektrumra, ahol egy Egyiptomos műsor ment. Közben ideültem a géphez, és az "adminisztrációs" dolgokat intéztem. Persze, így nem sokat láttam a műsorból, de mindegy.

Matyi eközben elaludt a heverőn...

Végeztem, szóltam neki, hogy jöjjön lefeküdni, aluszni. Elmentem fogat mosni, de utána még lementem cigizni egyet... És akkor!!! Mint derült égből a villámcsapás - végre rájöttem, hogy mi legyen Matyi ajándéka a szülinapjára!

Lassan hetek óta törtem a fejemet, hogy mégis mi a manót vegyek neki?! Halvány lila gőzöm nem volt, mi lenne a jó ajándék... És most, cigizés közben (éjfélkor) "ihletet" kaptam... hihi

Na, feljöttem, és ideültem a géphez, és elkezdtem dolgozni... és alig 2óra alatt elkészültem...

Hulla fáradt vagyok!!!

No comment

Jah, azt majdnem elfelejtettem: tegnap "beszéltem" Artúrral... No comment

(A lényeg, hogy talán! végre visszakapom azt a boszorkányos medált, amit még Petitől kaptam, és amit már Ali egyszer majdnem visszaadott, csak a másik táskájában maradt... és azóta is ott van... - több, mint fél éve!!!)

Nyűgös vagyok

Nyűgös napom volt ma - egy kicsit... Nem tudom, miért. Egész nap "szakadt" rólam a víz, és olyan semilyen hangulatom volt/van... Nem szeretem az ilyen napokat!

A nap mélypontja: elmentem Matyival - végre valahára - a háziorvoshoz... tök feleslegesen. Arról nem beszélve, hogy a semmiért még fizettem is nyavalyás 300 Ft vizitdíjat!!! A semmire!

Ez tényleg egy lódoktor! Szóhoz sem hagyott jutni. És majdnem ráírt a tüdőszűrő látleletemre - vagy mi annak a neve... Persze, amiért mentem - egy hetes náthás vagyok, bár már mondhatni, javulófélben... Elmondtam neki, nagy nehezen - mire ő kérdéseket tett fel, majd közölte: "igyon teát, és egyen mézet"... Micsoda orvos! Hogy ez nekem nem jutott eszembe?! Ááá!!!

Ja, és még, amiért mentem - a Tescos melóhoz kell az eü.-i kiskönyv. Vittem magammal azt is. Erre kikapja a kezemből, és lapozgatni kezdi. Mondtam neki, hogy a munkámhoz kéne beleírnia... Ő nem írhat. Menjek el a bőrgyógyászatra... Bla bla bla...

Szóval, 300 Ft bánja, és az ég világon semmi nem változott. Csak ideges vagyok, de nagyon! (Sóhaj)

A nap csúcsponja: Matyival megnéztük a Neveletlen hercegnő 2. részét. Végigröhögtük. Ugyan, teljesen más, mint a könyv, de ez mellékes, ha ilyen jó...

Zsákutca?!?

Napok óta próbálom magamat rávenni arra, hogy végre leírjam, kiírjam magamból - hátha segít... Macy ezt javasolta nekem.

Már több mint egy hete történt. Matyi szerdán indult a gólyatáborba, és előtte, kedden én dolgozni voltam - csak késő este értem megint haza... Nem emlékszem már pontosan, mi hogyan történt. De igyekszem úgy leírni, ahogy történt. (Persze, szubjektív, az én nézőpontom...)

Matyi a tábor előtt még szeretett volna velem lenni - egy hétig távol lesz, és nagyon fogok neki hiányozni. Én ezt meg is értettem. Viszont, mint általában, munka után, én piszkosul elfáradok... Kedvem nekem is lenne, de erőm már nincs hozzá! Elmondtam neki mindezt szépen: sajnálom, ne haragudjon rám. Ő pedig azzal válaszolt, hogy már megint ezzel jövök. Hogy én mindig a fáradsággal jövök, én soha nem akarom őt... (Ez a téma -sajnos- már "szokásos" vitatéma nálunk.)

Én pedig csúnyán vágtam vissza: ha kérsz valamit, és én nem teljesítem, akkor te megsértődhetsz. De ha én kérek valamit, és te nem teszel érte, akkor én nyeljem le?
Mire gondolsz? -kérdezte. Arra, hogy én hányszor kértelek, hogy nézz munkát, írj levelet?...

És megint megsértődött. Felkelt, és kiment a nappaliba, ahol az én gépem még be volt kapcsolva. Mondanom se kell - nekiállt hirdetéseket olvasni. Én kijöttem utána - pedig nekem is annyi jogom volt a sértődéshez, mint neki (ha nem több...). Kérleltem, hogy jöjjön vissza az ágyba. Reggel korán kell kelnie, fáradt és nyűgös lesz... "Menj csak vissza, ha olyan fáradt vagy!" Hát, én meg visszamentem.

Bevágódtam az ágyba, és nem érdekelt! Csináljon, amit akar! Elegem volt!

Persze - nem tudom miért, talán a lelkiismeretem miatt - megint kibotorkáltam a nappaliba, megint kérleltem... Aztán lefeküdtem a díványra... és ott elaludtam. Arra keltem fel, hogy Matyi leverte a tálcát, amit ott felejtettem a pillén. Rá is lépett a tálca szélére. A késsel kezdte el "visszatákolni"... Letérdeltem a fotel mellé és mondtam neki, hogy hagyja, mert a végén a kés őt fogja megvágni... És akkor felém lendítette a kezét - a késsel együtt... véletlenül - de én akkor borultam ki teljesen. Elkezdtem bőgni. Kitty halála óta nem sírtam így, és nem éreztem így magamat.

Matyi felnyalábolt és visszavitt a szobába. Ott hozzábújtam, szorítottam, és bőgtem, csak bőgtem...

Aztán összebújva azt mondta nekem, hogy hagyjam el, szakítsak vele, mert nem érdemel meg engem... Én meg nem tudtam megmukkani, csak zokogtam... Ill. annyit mondtam neki, hogy most őszintén elmondtam a véleményemet, és ő megsértődött. Ha meg magamban tartom, és lenyelem, akkor meg az nem lesz jó - hosszútávon...

Nem tudom, mit kéne tennem?! Elhagyni nem akarom, mert szeretem (akármilyen makacs, csökönyös stb.). Jó, az idegeimen táncol néha... Megszoksz vagy megszöksz - szól a Fáma - szerintem ez nem teljesen helyénvaló. Ha a megszokást választom, az azt jelenti, hogy teljesen elfogadom a másikat - minden kompromisszum nélkül. Az azt jelenti, hogy magamat kell hozzáigazítani a partnerhez. Viszont ez ahhoz vezet, hogy hozzáidomulok a másik elvárásaihoz. Ebben hol az egyenrangúság? Ha meg a szökést választom, akkor mindkettőnk szenvedni fog. És nem mondhatom el, hogy nem próbáltam meg helyrehozni a dolgot...

Macy azt mondja, üljek le Matyival beszélni. Igazság szerint, félek: 1. attól, hogy megint megsértődik; 2. nem tudom, hogy kéne ezt megbeszélni...

Én ezért választottam inkább azt, hogy ide leírom. Ezt úgy is elolvassa Matyi is. Hátha így megért engem...

Jó lenne...

Végre!!!

Újabb taggal bővült a BTK szak!!! Végre, sikerült, felvettek engem is a felsőoktatásba!!!

A Zsigmond Király Főiskola növendéke lettem. Bölcsész szakon, szabad bölcsészet alapszak - levelező tagozat, költségtérítéses... Teljesült az álom!!! El sem akarom hinni...

Részleteket még nem tudok mondani bővebben. Augusztus 31-én lesz a beiratkozás.

Egy paksamétányi szöveget kell még elolvasni, amiből van, amit nem is értek - első átolvasásra... De majd kibogarászom szépen lassan...

"Egy gyűrű mind felett..."

"Három Gyűrű ragyogjon a tünde-királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,
Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,
Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején."

Szeressem Tolkien bácsinak ezt az idézetét... És mivel a gyűrűkről lesz most szó, ezért ide is passzol.

Nem is tudom már, mióta keresek új gyűrűt - az Artúrtól kapott gyűrű helyére. Szeretem azt a gyűrűt (szép, kényelmes...), nem ezzel van a baj. De már képtelen vagyok hordani, mert emlékeztet a múltra - tudatosan és tudatalatt is. Most olvastam, hogy az elment szerelmestől kapott ékszert nem szabad továbbhordani, mert nem segít a felejtésben... Hmmm, nem tudom, mennyire igaz ez. De mindenesetre voltak fura dolgok a közelmúltban...

Így nekikezdtem a keresgélésnek. Eleinte csak akkor, ha épp olyan helyre tévedtem. Csak nézelődtem. Aztán már, ha láttam egy ékszerüzletet, rögtön körbesasoltam a kirakatát - van-e valami szépség. Teltek-múltak a hetek, de nem jutottam elöbbre...

Aztán volt egy alkalom, amikor ráakadtam egy szép darabra - az egyetlen és lényeges bökkenő az volt, hogy kicsi volt az ujjamra! Pedig aztán nekem nincsenek sonkás ujjaim! Így szomorú szívvel, de belenyugodtam, hogy még egy ideig velem marad a régi...

Ma elmentünk reggel lakcímkártyát intézni, utána papához voltunk hivatalosak ebédre. Mikor végeztünk, felhívtam: még ne menjünk, még nincs kész. S így Matyi javaslatára elmentünk a Mammutba, az Apacsba. (Még Csepelen azért nézelődtünk egy kört.)

Húúúhaaa!!! Az a választék, ami ott volt!!! Az egyetlen baj (egy pinduit) az volt, hogy üveg mögött voltak a drágaságok, és nehéz volt így megcsodálni egyik-másik sort - túl magasan volt, nem volt megvilágítva... Nem baj! Háromszor kuksoltam végig a majd 100sort - rengeteg gyűrű megtetszett. Szóltunk az egyik eladónak - háromszor nyitotta ki nekem az üvegajtót... hihi...

De végül sikerült választanom. Ugyan, az egy helyett kettő lett - és ötezer ropogós magyar forint is ottmaradt... azonban megérte! Mert ebbe a két gyűrűbe beleszerettem teljesen!!!

Az egyik egy pentákulumot, a másik egy egyiptomi udzsat szemet ábrázol...

Egy boszorkánynak ez jár, ez kell...