A múlt hétről

Kilenc napja, hogy nem írtam le, mik történtek... A múlt hét mondhatni eseménydús volt a maga módján...

A hétfőből nem sokra emlékszem, de arra igen, hogy alig aludtam másfél órát, egy szépre sikeredett éjszakának köszönhetően - remélem, elég szépen körülírtam, hihi!

------------------------------------------------------------------------------------------

Kedden megtudtam - végre valahára - a nyelvvizsga eredményemet. Kerek egy hónapnyi izgulás után. A neten néztem meg. Számomra is meglepő volt. Az írásbelim vacak lett, az 52%-kal... de a szóbelim 80%-os lett! Hihetetlen! És pozitívan nézve a dolgot, a félsiker is siker valamennyire. Viszont a TELC Nyelvvizsgaközpont nem ad ki részeredményt - ami érthető, hiszen a könnyedséget így ellensúlyozza, ill. azzal is, hogy a részvizsga is annyiba kerül, mint a rendes vizsga (ami tartalmazza az írásbelit és a szóbelit is). De aki gyáva, az ezt az utat választja... íjjj!

------------------------------------------------------------------------------------------

Szerdán késtem a suliból, mert Matyival a 6:43-as busszal mentünk be Pestre. Félrenéztem a menetrendet. 6:22-re emlékeztem, de az a Népligetbe ment. Így jártunk. De legalább egy órával többet aludtunk...

Ugyanezen a napon meglógtam Országismeretről. Nem akartam dolgozatot pótolni... (ejnye-bejnye, igaz?) Matyival töltöttem egy kis időt, mert délutánra "programom" volt: Artúrral kellett találkoznom. Végre eljutottunk odáig, hogy átírattuk a telefont az én nevemre. Szeptember óta volt ez esedékes - hmmm azóta eltelt (jó) pár hónap. Nyugis hónap... Borzalmas volt számomra ez a találkozó. Ideges voltam nagyon. Alig vártam, hogy szabadulhassak!

A Pannonos ügyintéző is az agyamra ment az első perctől... Értetlenkedett ott nekünk, ami megint csak idegesített... Ááá!!!

Utána menekültem is Szigetszentmiklósra Mátyáshoz...

-------------------------------------------------------------------------------------------

Csütörtök és péntek este Matyi lent aludt nálunk. Szombaton mentünk hozzájuk, mert Mátyás nap volt, és mentünk családi ünnepelni... Csak balul sült az egész nap, sajnos.

Kati néni (Matyi anyukája) csúnyán összetörte magát - pontosabban az orrát, meg a térdét...

Vettünk pár dolgot hozzájuk menet, amiből torta volt készülőben. Mivel tortaalap nem volt, azt is mi csináltuk. Én szerettem volna az egészet megcsinálni, de Mátyás jött, és segített. Örülök neki, hogy segít(ett), nincs ezzel gond - sőt! -, de az ő névnapi édességéről volt szó. Pudingos-gyümölcsös torta lett, szám szerint két darab is. Szép lett, finom volt... Nem vagyok elveszve - már ami az édességkészítést illeti... hehe...

Este pedig történt valami, aminek említése miatt nem fog örülni Matyi, de ez tényleg egyszerre volt vicces és fájdalmas... Megkértem, hogy csukjon ki dohányozni, aztán majd jöjjön le - éppen hamit készített. Aztán a cigi elfogyott, de Matyi még sehol. Persze a telefon se volt nálam, bár nem hiszem, hogy meghallotta volna, ha csörög... Teltek a percek, egyre jobban fáztam. Félhangosan kértem, hogy jöjjön már le, de a telepátia nem működött... Nem tudom mennyi idő telt el, de futott le, és rántotta fel az ajtót... Én beborultam a melegre, és a nyakába, és elkezdtem sírni... Ő is... (Annyira éhes volt, hogy leült enni, és mikor megette a hamit, furcsálta, hogy még mindig nem vagyok ott... És akkor eszébe jutott...)

------------------------------------------------------------------------------------------

Vasárnap rengeteget aludtam... Rosszul is voltam, így magamba tuszkoltam egy Aspirin C-t... Szörnyűséges íze van!!!

Estefele Nyúl (Mátyás öccse, László amúgy) megérkezett barátnőjével, Fruzsival. Őt még nem látták a szülők. Ott aludt. Aranyos lány, kedves, Lászlóhoz való... hihi...

------------------------------------------------------------------------------------------

Ennyi a múlt hét eseményeiből, amire emlékszem, és említésre méltó... Valamikor írok majd a mai napról is, mert ez sem volt semmi!

Halász Judit: Ákombákom

Nézelődtem megint a zeneszöveg honlapján... És láttam egy Halász Judit számcímet. Arról eszembe jutott egy régi kedvenc számom, amit még bakelit lemezen hallgattam kiskoromban... Megkerestem a szövegét. És most töltöm DC-ről is... De rég hallottam ezt...

Egyszer régen az írkámon,
született egy ákombákom.
Hát egyszer csak látom, látom:
két lábra áll az írkámon,
úgy indul el ákombákom.

Azt hittem már sose látom,
oly messze ment ákombákom,
de mikor az erdőt járom,
ül az ágon ákombákom,
s rajta van a nagykabátom.

Szólok hozzá: Ákombákom,
miért vitted el a kabátom?
Eső esik, mindig ázom,
hideg szél fúj, mindig fázom...

Légy olyan jó ákombákom:
add vissza a nagykabátom!
S képzeljétek, jövő nyáron,
eljött hozzám ákombákom:
s visszaadta nagykabátom.

Irány az egyetem?

Február 13-án, kedden, feladtam a felvételi jelentkezési lapomat. Négy hely maradt végül a tizenegyből... Levelezőt végül egyáltalán nem jelöltem be, ill. olyanokat se, ahova nincs esélyem a plusz pontok nélkül - ki tudja, hogy valóban meglesznek-e azok (még akkor is, ha pozitívan állok hozzá)...

Így maradt a tallonban két szabad bölcsészet - ELTE-BTK-n művészettörténet szakiránnyal; valamint KRE-BTK-n vallástudomány szakiránnyal. Ez utóbbi csak azért, mert két lezárt félév, és 15 kreditnyi vizsgákkal(/félév) át lehet jelentkezni másik egyetemre dékáni engedéllyel. Bízom benne, hogy több kreditem is lesz azért a vizsgákkal. És ezáltal sikerülhet a másik helyre való áthelyezés... Persze, ez egy B-terv, ha az A-terv nem sikerülne...

Harmadik helyre szintén ELTE került, IK-n a progtervező informatikus szak, két tanári szakiránnyal. Ami annyit tesz, hogy informatika lesz az egyik tantárgy, a másik választható. Mivel most írják az alapképzés utáni mesterképzések tanterveit és más részleteket, így nem tudom még, hogy művészettörténetet fel lehet-e majd venni... Majd kiderül 2009-re. Addig elég lesz az alapképzés is... Max. felveszem az irodalmat vagy a történelmet - azok se rosszak!

Negyedik helyen pedig a WJLF pedagógia szak, tanári szakiránya lett megjelölve. Érdekes hely: Wesley János Lelkészképző Főiskola... De 80pont volt tavaly a ponthatár, ami nekem jól jön, mert pl. ELTE-PPK-n 120pont körül volt a határ... És ha azt nézzük, hogy ugyanazok a képzések vannak, akkor inkább a biztosabb mellett döntök. Főleg, hogy ELTE-n nincs tanári szakirány. Na, mindegy.

Kiderül minden július végén! Addig még beküldöm a további dokumentumokat, amik meglesznek, és javíthatnak a pontjaimon... Elvileg lesz egy nyelvvizsgám, egy OKJ-s bizonyítványom, egy emelt szintű történelem érettségim és egy javított informatika érettségim...

Addig is csak reménykedhetek, hogy felvesznek valahova végre! Most azt mondom, hogy két helyre tuti van esélyem, de nincs rá semmi biztosítékon, hogy valóban így lenne. Bizakodom, és erősem kívánom, hogy teljesüljön az álmom - bekerülni egyetemre...

Hogy utána mi lesz, az attól is függ, hogy melyik hely jön össze. Bár, úgy néz ki, hogy most irányt vettem a tanári pálya felé. Nem tudom, hogy jó ötlet-e ez? Nem gondoltam még igazán se bele, se végig... Nem tudom, hogy milyen lennék tanárnak? Majd elválik...

Napoleon Boulevard: Álmodtam csillagot; Emlékkönyv

Álmodtam csillagot
Dúdoltam halálomat
Játszottam nyitott szemmel álmodót
Könnyekkel születtem
Átkokkal pöröltem
Nem voltam sem ördög, sem angyal

Álmodtam csillagot
Dúdoltam halálomat
Holnapra lehet, útnak indulok
Lángokba öltözök
Az égbe úgy költözök
Csillagom álma ott majd én leszek

R.: Hogyha kell, majd itt hagyom
Hogyha kell, majd neked adom
Álmaim s a csillagom
Minden percem, gondolatom

Hogyha kell, majd itt hagyom
Hogyha kell, majd neked adom
Álmaim s a csillagom
Hogyha kell, majd neked adom

Adtam a szívemet
Adtam a lelkemet
Ráadásul egész életem
Hogyha majd elmegyek
Arra hadd kérjelek
Emlékezz, én is ember voltam

---------------------------------

Kell legyen egy hely, ahol néha egymagam leszek
Ne legyen ott más, csak egy kedves, szőke kisgyerek
Ott tűnik el majd minden kis megszokás
Ott érem el, mit réges-régen kértem, úgy kértem

És egy régi képet nézhetek meg én,
Ahol minden úgy van még mint az elején
Emlékkönyvet olvasgatok majd,
De most minden nagyon kevés

Ott legyen egy ágy, ahol éjjel nyugton alhatok
Ne legyen ott más, aki fekszik, jaj, a vállamon
Ott tűnik el majd minden kis megszokás
Ott érem el, mit réges-régen kértem, úgy kértem

És egy régi képet nézhetek meg én,
Ahol minden úgy van még mint az elején
Mások életét én is élhetem
De ezt most még sajnos úgy sem tehetem

És egy régi képet nézhetek meg én,
Ahol minden úgy van még mint az elején
Emlékkönyvet olvasgatok majd,
De most minden nagyon kevés

Ha egy órával ezelőtt ülök ide, akkor könnyeimen át pötyögtem volna... Most kicsit jobb, nyugisabb a helyzet... Hogy mindez miért történt? Anya miatt megint............

Hazajöttem suli után, fél hat körülre értem haza. Elmosogattam (magamtól), mert jót akartam tenni. Utána rágyújtottam. És eközben értek haza anyáék. András bejött, megint olyan alpári és lenéző módon nézett rám, becsukta az ajtót, de aztán kinyitotta. Anya kérdezte, miért nyitotta ki, mire András: "szellőztetek"...

(Ez az én véleményem, de nem tudom elhinni, hogy anya szereti ezt az embert?! Semmi sem jó neki, mindent és mindenkit kritizál, csak az a jó és tökéletes és sérthetetlen, amit ő mond, tesz... Ha valaki megmondja a véleményét neki, azt persze nem szereti! Egyszer már én is visszaszóltam neki - ma visszafogtam magam... Pedig megtettem volna, mert ne üvöltsön ő velem, mert senkim!)

Dorka linzert csinált, de nem nagyon pakolt össze maga után. Ezt András szóvá tette, és akkor kezdett rá anya. Megint nekiállt ordítani, üvölteni.

Nem azzal volt a bajom, amit mondott - mert igaza volt, tényleg rég raktam rendet, vittem le a szennyest stb. -, hanem azzal, hogy ismét a hangja kellett hozzá! Fél méterre állt tőlem, majd beszakadt már a dobhártyám...

De most nem hagytam már magam. Bunkó voltam vele eléggé. Mikor azt kérdezte, mikor volt utoljára szellőztetve a szobámban, azt mondtam rá, hogy X... Erre berágott... Aztán meg feljött a szobámba, hogy majd szeretne a géphez jönni - erre azt válaszoltam, hogy most beszélgetek valakivel. Megint üvöltött, aztán kiment, aztán megint visszajött. Akkor kezdtem el sírni, amikor egy ismerősöm kérdezősködött MSN-en - pont jókor írt ő is; bár a lumbágós kiírásom miatt írt, csak addigra már megvolt a vita, és olyanokat írtam neki... Mindegy.

Aztán anya bejött még egyszer, és akkor azt mondta, hogy ne sírjak... Én meg rá: ne mondja meg nekem, hogy mit csináljak! Akkor sírok, amikor akarok!

Megint üvöltés... meg nézzek rá... Na, ekkor végre sikerült kinyögnöm, hogy nem az a bajom, amik miatt szid, hanem ahogyan... Hogy nagyon rosszul esett, hogy hazajön és rögtön kiabál... Elmondtam neki, hogy el is mosogottam, és nem azért, hogy szóvá tegyem; meg rendet is akartam rakni, de én is csak nemrég jöttem meg...

Aztán odahúzott magához, én meg még mindig sírtam...

Rendet raktam, elpakoltam, ágyat húztam (lepedőt már pénteken húztam, csak takarót meg párnát nem, mert nem tudtam, melyiket vehetem el)...

Valamilyen szinten, megbántam, hogy elköltöztem apáéktól... De akkor ezt láttam a legjobbnak, mert már ott is... nem is tudom... rossz volt... Nem tudok rá jó szót, nem tudom körbeírni... Tudom, hogy az én hibám (is) a helyzetek kialakulása, és pontosan ezért szeretnék saját vackot, életet... akkor nem lennének ilyen hadiállapotok...

És hiába hiszi azt bárki, hogy szemétdomb lenne a hely! Lehet, talán! Ki tudja! Én úgy hiszem, hogy egyedül élni más (vagy valakivel: barát, tesó, pasi). És ettől az egész mindenség is más lesz... De ez is még a jövő homályába vész...

Nyenyenye

A tegnap és a mai nap hál'isten már a múlt része lett... Szörnyűség volt átélni! Tiszta depressziós hangulatom volt. Természetesen a pénz miatt újfent...

Artúr felhívott 6-án, hirtelenjében, persze a telefon átírás miatt, amit már nagyon rég el kellett volna intézni, de ez idáig még nem jött össze. Az én hibám. Eleinte sose volt annyi pénzem, aztán már tartottam attól, hogy leszúr, meg mit tudom én. Szóval nem írtam neki, nem kerestem. A napokban (vagy hetekben) viszont elkezdtem emlegetni ismét a dolgot, hogy most már igencsak meg kéne tenni a "kínos" lépést... csak nem akart összejönni... "Majd holnap..." Aztán már gondoltam arra is, hogy e-mailt írok neki, de a cselekvési részhez nem értem el... (Azt hiszem, ezt hívják beszariságnak... ehhh)

A lényeg annyi most, hogy ma kifizettem végül a két számlát, de érdekesen... Anyával tegnap vettem egy nyomtatót és szkennert egyben, 13ezer forintért. Nem akartam megvenni - őszintén szólva-, de persze megint engedtem neki... Beleadtam 6ezret, többet nem mertem, mert a felvételi lapokra meg kell(ett) tartani...

Aztán valamikor, már nem tudom mikor: mondta, hogy András nem hozott haza pénzt, így nem tud adni nekem... Tök jó, mert meg lett beszélve, hogy szombaton (vagyis ma) mindenképp be lesz fizetve a Pannonos számla... Hát, újfent naivan hallgattam a szavára...

Alinak viszont megígértem, hogy elintézem -legkésőbb- ma a dolgot. Mert ő meg új telefont akar venni most... Bla bla bla... Így mit csináltam?! Naná, hogy a felvételis pénzhez nyúltam! És befizettem a két nyüves számlát!

Talán Isten aranyos lesz, és segít: egy kis szerencse port megint szórhatna felém is................



A másik leterhelő dolog az utóbbi -talán- három napban, az önként bevállalt idegenvezetési leírás Győr érdekességeiről. Ma éjfélre lettem kész vele. Mivel nincs most nyomtató, így kézzel írtam le mindent... Szép teljesítmény: 12 oldal leírás A4-es lapon, plusz egy kis történelem egy A5-ös füzetben, plusz nyitvatartások és buszok menetrendjei...

Na, ez is stresszelt rendesen, hogy meglegyen hétfőre Hillingernek. Remélem, azért fog rá mondani legalább pár dícsérő szót! Mégiscsak szenvedtem vele! De a fene se tudja! Lehet, hogy nem is kéne várnom ilyet - tudom én és kész, aztán ő már legyen olyan, amilyen akar... Igen, ez a -mondjuk úgy- jobb verzió...

De a lényeg akkor is az, hogy elkészültem vele, lelkiismeretesen megtettem mindent. Sőt, a buszokat ma találtam véletlenül. Amikor kerestem, akkor nem találtam semmit sem. Most, amikor már teljesen elfáradtam, akkor találom meg, és persze: leírom, megkeresem, hova hogy lehet eljutni, hány megálló stb...

Miért vagyok én ilyen?!
Nyenyenye

Egyveleg

Ma rossz voltam, és nem mentem suliba... Hajnalban felkeltem, amikor kellett volna amúgy is, és úgy döntöttem, hogy az első két angol órámra nem megyek be (úgy sem ír be a néni). Aztán hat körül, amikor kelni kellett volna, hugom jött be hozzám, és mondta, esik az eső... Nah, akkor itthon maradok inkább, nem akarok megázni és beteg lenni. Akárhogy is nézem, fél óra séta nem épp a legokosabb dolog, amikor esik. Így visszaaludtam újfent (sajnos nyugodt szívvel), és csak délben kászálódtam ki az ágyikómból...

Legalább ismét kialudhattam magam - ez is egy nézőpont. Éjjel még felmentem a felvi.hu-ra, és böngészgettem egy kicsit. A ponthatárokat kiírogattam a levelezős szakokhoz, mert én a nappalis adatokat írtam fel azokhoz is, ahova csak levelezőre mennék. Érthető szerintem, hogy Nyíregyházára vagy Szegedre vagy Bajára nem fogok nappali szakra járni. Nincs kedvem se kollégistának, se albérletesnek lenni - egyelőre. Bár az albérlet még egész jó, de... Nem tudom, spontán nincs hozzá hangulatom így, innen nézve.

A 11 hely -úgy néz ki- lecsökkent nyolc-kilencre. Már hatezer forint takarítás... Hmmm... Még ha csak gondolatban is, de akkor is: nagyon furcsa így odarakni, majd visszavenni ezt az összeget. Ahogy átgondoltam, hogy így hova van esélyem - a szabad bölcsészeten kívül, amit csak azért is megjelölök, hogy lehet, megint nem leszek felvéve oda -, olyan helyek maradtak, amikre akkor is felvételt kéne nyernem, ha egy pár pontot emelnek. Igaz: programtervező informatika szak az ELTE-n necces; oda akkor kerülhetek be, ha az idei pontjaim növekednek az plusz dolgokkal...

Pedagógia szak... na, még ezt sem döntöttem el száz százalékosan. Megfordult a fejemben, hogy talán lennék tanár. Még ennek is pontosan utána kéne járni, hogy van ez, mi kell, mi lesz, hogy lesz??? Mert természetesen ez is változott az új rendszernek köszönhetően. Persze vannak olyan szakok, amiket tanári szakiránnyal lehet tanulni; de más volt az, hogy tanulok valamit, és mellé felveszem a tanári szakot, és párhuzamosan halad. De vajon ez most hogyan zajlik? Nehéz kérdések... És mindjárt itt van 15-e!!! Bleee!!!

Nekikezdtem végre-valahára a győri kirándulás anyagának kidolgozásához, amit persze megint félvállról bevállaltam. Hétfőre kell a teljes anyag, szóval nyúzom magamat meg a kezemet... (Forgatókönyvhöz kellenek a helyek, leírások...)

Holnap sem megyek suliba - igazolás is kell a hiányzáshoz. Hihi! És a doki nénim kedden meg csütörtökön rendel. És lehet, hogy pénteken sem megyek be, mert lehet, hogy lemegyek anyával Győrbe, és megnézem, hogy mit is írjak, hogy írjak. Még ez sincs elhatározva...

Matyi megy holnap Alvin koncertre este. Lenne kedvem hozzá - valamennyire -, ha nem lenne ilyen drága a jegy. Nekem kétezer forint most sok. Főleg, hogy tényleg szeretnék szűkmarkúbban bánni a pénzzel, ami van olykor-olykor. Eldöntöttem, pl. hogy nem veszek dobozos cigit (max itthon, ha van, akkor szívok olyat), mert napi egy doboz, nagyon sok mind pénzben, mind mennyiségben. És ki lett számolva, hogy évre 130ezer forint körül jön ki a ráfordított összeg. Azért, ezt tudnám máshova is tenni! Így magamnak sodrok cigit - több is jön ki a ráköltött összegből. Meg így nem tudok bárhol rágyújtani. Ergo: kevesebb pöfékelek... Haladok, igaz? De haladok, mégha lassan is, a magam tempójában! Félsiker is siker - már akinek, tudom!

Nyah, lehet, hogy még írok majd... most dolgom van...

Kispál és a Borz: Kicsit szomorkás

Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belém szállt a boldogtalanság
Kicsit úgy érzem magam, mint a durcás kisgyerek
Kinek elvették a játékát

Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit borús lett ez a bűbajos világ
Kicsit elbántak velem, no de történt már ilyen
Szívem harag nélkül gondol Rád

Gyere, gyere, gyere, drága cimborám,
Gyorsan vigasztaljLátod, összeroppanok már
Gyere, gyere, gyere, drága jó gitár,
Kell egy igaz dal
Amitől a panasz hamarosan odébb áll

Kicsit szomorkás a hangulatom máma,
S olyan szokatlan ma a boldogtalanság
Kicsit megrázom magam
S ugye minden rendbe' van
Újra emelt fővel nézek Rád

Gyere, gyere, gyere, drága cimborám,
Gyorsan vigasztaljLátod összeroppanok már
Gyere, gyere, gyere, drága jó gitár,
Kell egy igaz dal
Amitől a panasz hamarosan odébb áll

Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belém szállt a boldogtalanság
Kicsit megrázom magam,
S ugye minden rendbe' van
Újra emelt fővel nézek Rád

Megint rossz passzban vagyok... idegeskedem az átkozott felvételi miatt, a nyelvvizsga miatt, az érettségi miatt, és még a fene tudja mi miatt!

Nyűgös vagyok, nem tudom, mi lenne jó, hogy lenne jó...

Ha mind a 11 helyre beadom a jelentkezésemet, az pénz kidobás lesz így is - úgy is, de ha nagyon leszűkítem a választékot, akkor megint hoppon maradhatok. Képtelen vagyok dönteni, hogy mi legyen majd a rangsor; hogy jelöljek-e költségtérítésest, mert jövőre úgy is fizetni kell... de aki államira nyert felvételt, azzal mi lesz?! Utána kéne járnom, de lusta vagyok hozzá... Nem tudom eldönteni, hogy felnőttem-e már az egyetemhez? Félek, hogy olyan helyre megyek, ami első ránézénre nagyon jó ötlet volt, aztán kiderül, hogy mindent tanulok, csak azt nem, ami miatt választottam azt a szakot... Bele fogok bolondulni!!!

Most még nekiállok felvi.hu-n böngészni, hátha okosabb leszek...

Tele vagyok álmokkal, tervekkel, reményekkel - de úton, útfélen beleütközök olyan akadályokba, amik elveszik a kedvem a további "harctól"... És ez elkeserít!

A legújabb őrületem Vendéglátás tantárgyam által született meg (zápult) agyamban: vendéglő nyitás... Szép, szép - álomnak, de fel kell ébresztenem magamat, hogy: "hahó! már megint bilibe lóg a kezed!"

Céltalan lettem ismét...

Demokrácia

Ma ismét nagyot csalódtam egy olyan emberben, aki pár hónapja még szimpatikus volt a számomra. Ahogy telt az idő, úgy jöttem rá, hogy tévedtem a személyével kapcsolatban. Őszintén megmondom, hogy megutáltam őt, de hihetetlenül! Már a jelenlététől rosszul vagyok. A meséi először nagyon szórakoztatóak voltak, tényleg azt hittem, hogy egy sokat látott és tapasztalt ember ő, de ha minden igaz, ami megtörtént vele, akkor már közel egy évszázada élnie kéne. És mivel nem hiszem, hogy vámpír, aki halhatatlan, így meséi valóban csak mesék. Én is egocentrikus vagyok, bevallom, de nem próbálom elhitetni senkivel, hogy én volnék Mata Hari... vicces is lenne!

Egy csúnya beszólásom óta - ami szerintem megérdemelt volt-, pikkel rám. Egészségére! Tény, hogy iszonyatosan bánt a dolog, de hát ez van! Aki sopánkodik, hogy nincs ideje, fáradt, mert mindent elvállal - az vessen magára, és ha azt mondják neki, hogy akkor talán pihenni és lassítani kell, ne sértődjön meg... Mert dolgozni kell! Ugyanmár! Ennyit?! Azért a tanári fizetés és az idegenvezetések meg egyebek hoznak a konyhára - eleget is... De ez csak az én véleményem...

Szóval azóta bármit mondok, az hülyeség... Hmmm... és méghogy nem különbözteti meg az emberkéket! Hihi... Miért baj az, hogy ha nem nyaljuk ki valakinek a hátsó fertályát??? Vagy egész egyszerűen nem ismételjük ugyanazt, amit ő, hanem önálló gondolatainkat fejtjük ki?!

A mai óra anyagáról Gyurcsány Ferenc "híressé" vált öszödi beszédének egyik mondata jutott az eszembe - "Igen, hazudtunk. Reggel, este meg éjjel!" Méghogy demokrácia van ebben az országban, pfff. Mert az idegenvezető feladata jó fényben feltünteni hazáját... és akkor hazudjunk, mert az igazság fájdalmas?! Ha belegondolok, és gúnyos akarok lenni, azt is mondhatnám a "drága" utasnak: "Ez itt Kazohínia!" (utópista világszemléletben írt könyve egy Szathmáry nevű írónak) És ha azt látja, hogy a Kossuth téren éppen bontják a kordont, akkor azt mondjuk: "Ó, a jó magyarok, akik segítenek a rendőröknek lecserélni a régit"?!

Én nem akarok így ebben a szakmában dolgozni! Nem akarok úgy pénzt keresni, hogy mézes madzagot húzok idegen emberek orra előtt, amiért arcrándulás nélkül behúzom a fizettséget! Bármilyen mocskos is a lelkem a már megtörtént dolgaim miatt, erre képtelennek tartom magam. Állítólag, ha meg az igazat mondom, akkor kirugnak érte. Munkamorál a terror zászlaja alatt...