május 18., péntek - Informatika érettségi írásbeli

Hááát... gondoltam egyet, hogy újra megpróbálom az informatikát, hátha jobb lesz most. Természetesen a pontok miatt - a felvételihez.

Túl nagyot gondoltam... Nem jött össze úgy a dolog, ahogy én azt megálmodtam. Az írásbeli előtt két nappal kezdtem el nézegetni a feladattípusokat, meg olvasgattam a füzetemben leírtakat. Előtte való nap, pedig megcsináltam pár feladatot az őszi érettségiből. Így indultam neki...

Megvolt az írásbeli. Megkaptam az eredményt aznap, mint a törit. Én úgy saccoltam, hogy 20pontot vesztek max (egyik feladatot meg sem csináltam), de tévedtem. Kereken 40pontot buktam - 120-ból 80 pontom lett. 66,66%-os lett az írásbeli így... ami - valljuk be - pocsék!

Holnap (hétfőn, 18-án) kell mennem, hogy megtudjam, mikor megyek szóbelizni... Azon gondolkodom, nincs értelme menni, mert nem lesz jobb, mint a tavalyi. De nem tudom. Persze, meg kell próbálni... hátha...

Meglátjuk...

Emelt szintű történelem érettségi

Május 9-én volt az írásbeli, aminek az eredményét június 6-án tudtam meg. 58%-os lett, ami egész jó a számomra. Olyan szempontból kevésbé, hogy 60%-tól ötös, de azért nem mindegy, hogy hány százalékos az ötös... minél több, annál jobb... De ez is jó így.

A pontvadászat nem jött össze. Három pont kellett volna, és akkor 61%-ra ugrik az eredmény. Amiket viszont találtam, azok csak félig voltak "jók"; mint pl. trianoni egyezményt írtam a béke helyett, a központi hatalmak helyett csak a németeket írtam le a II. VH végével kapcsolatban, az 1868-as nemzetiségi törvényt gondoltam rossznak (1847-esnek), miközben más volt a hiba a szövegben... mindegy.

A rövid választ igénylő feladatsorom jól sikerült, egész könnyű volt. 44-ből 31 pont. Az esszéírás már annál kevésbé lett jó. Ott rengeteg pontot vesztettem. Pedig azt hittem, hogy "tök szupi" lett a három, amiket választottam (angol alkotmányos monarchia; kalandozó magyarok; felvilágosult abszolutizmus)...de a 46 pontból csak 21-et kaptam.

Vártam nagyon a szóbelit. Igaz féltem - rettenetesen -, mert a tételeket írtam, írtam egyre csak, de az (újra)olvasás elmaradt... Így - két vagy három nappal a szóbeli előtt nekikezdtem az olvasásnak, és a hiányzó hét tételt nem csináltam már meg... A harmadikos és a negyedikes törikönyveket bújtam...

Aki ismer, az nem lepődik meg: végül június 12-én fél háromkor vagy fél négykor feküdtem le. A negyedikes könyvet "kivégeztem", a harmadikosban a '48-as szabadságharcig bírtam... És negyed hatkor keltem. Előbb akartam - a telefonomat be is állítottam, de mindig visszaaludtam... Felkeltem, csináltam egy kávét (a harmadikat 24 órán belül), és még olvasgattam - már a kész tételeket.

Felöltöztem... stb,stb,stb... A McDonald's-ba még beültem. Nem mertem több kávét inni, ezért shake-et vettem. Leültem és még gyorsan (talán egy óra alatt) átfutottam a kész tételeket - címszavak, ill. amik nehéz tételek voltak, azokat át is olvastam.

A szóbeliről annyit, hogy jól indítottam... leültem egy lépcsőre azon a folyosón, és vártam...vártam... vártam. Elmúlt fél kilenc, amikorra is szólt a papírkám. A terem, ahova menni kellett volna, foglalt volt. Gondoltam, csak jön valaki, és felnyalábol minket - mert hárman voltunk ott. Aztán egy pasi kijött az egyik teremből, beszélt az ott ülő sráccal... Na, odamentem a sráchoz... kiderült, hogy van egy névsor az ajtók mellett, rajta a név, és be kellett volna mennem oda... pfff...

Bekopogtam, benyitottam... bemenni már nem tudtam, mert "kituszkolt" az a pasi, aki az előbb kinn volt... elmondtam neki a "bajomat"... válasz: ha lefelelt az első emberke, kijön értem...

Még várakoztam, beszélgettem a sráccal... érdekes emberke volt...

Bejutottam! Köszönés, miegymás...Az asztalhoz mentem, és leszámoltam a 13. borítékot. Kinyitottam: 5. tétel - Buda fejlődése a XIV.-XV. században!!! Ennél jobbat nem is kívánhattam volna hirtelen (de, amúgy igen - pl. a náci ideológiát, amit az utánam következő lány húzott...)
Azt el kell mondanom, hogy ezt a tételt az idegenvezető könyvemből írtam ki... mire jó, ha az ember más dolgokba is belekezd...

Eljött az én időm (hihi), kiültem a vizsgáztatók elé, és belekezdtem. Egész jól ment, kaptam egy-két kérdést (talán) az elnöktől. Kicsit féltem, remegtem, de jól válaszoltam neki. A néni vizsgáztató nem kérdezett semmit. A másik pasi aztán feladta a leckét... a kidolgozandó feleletben volt egy kérdés, amit (direkt) kihagytam... erre azt kérdezte meg... na, ebből lett egy pár perces szenvedés... de kinyögtem végül a helyes választ (éljen!)

És utána repülhettem ki a teremből - boldogságomban! Hihi...

Bolhából elefántot...

Nemrégiben elhatalmasodott a bolhák száma a szobámban. Ami már magában is undorító az átlagember számára... bleee...

Próbálkoztam már anya verziójával, hogy "kilakoltassam" őket: felporszívóztam rendesen, mindenhol - de semmi eredménye. Aztán jött nagyi tanácsa: bolhairtót vettem, és befújtam az egész szobát, amit Dorka segítségével kipakoltam amennyire csak lehetett, majd mindent befújtam a szerrel. Egy egész napos munka volt. És még rendet is raktam utána! Hihi!

Csak aztán András bekeveredett ide, és szétrobbantotta a szobát, mert amikor visszapakoltam a hugommal, akkor a szőnyeg felpúposodott. Amit ő próbált korrigálni - csak nem járt sikerrel. Ezután meg "tojt rá" visszapakolni. Ezt persze én csináltam meg Matyival...

A lényeg, hogy ez a taktika sem oldotta meg a problémát... A bolhák eltűntek pár napra, talán egy hétre, vagy egy kicsit több időre... De újra "támadásba" lendültek...

Múlt hét hétvégén egyedül voltam itthon, Matyi hazament valamikor. Este itt ültem a gépnél, és körmöltem a történelem tételeimet. Egyszercsak az asztalra ugrott egy szemtelen bolha... Aztán egyre gyakrabban néztem már a lábamat... Idegölő volt ez a ténykedés!

Végül fogtam magam, és az ágyra költöztem. Ott jó volt - bár nézegettem jobbra-balra! Tanultam tovább - igaz, kicsit kényelmetlen volt hasalva írni, de tűrtem.

Majd másnap ott folytattam az írkálást. Azonban nemsokára találtam egyet magamon... majd jött a következő, ami már az ágyon ugrándozott "kedvére"... és a következő és a következő... A délután folyamán kb. nyolccal végeztem...

Eljött a hétfő, és mentem Pestre dolgomat intézni... S máig "bennrekedtem"... Matyiéknál aludtunk pár napot Miklóson, aztán szerdán koncertre mentünk este, és utána Csepelen aludtunk. Csütörtökön is. Kényelmesebb volt így. Tudtam tanulni is egy keveset...

Ma meg hazajövünk, és tessék: a bolhák - mint akik már éhhalálon voltak -ránk támadtak!!! Két óra alatt legalább öttel végeztem... És még csak fél 12 van!!! Mi lesz holnap?! Hiába takarítok ki és fújok be Chemotox-szal - egy pár órára talán - talán! - nyugi lesz...

Emiatt pedig úgy döntöttem, hogy előbb megyek el innen - mert én nem bírom már ezeket a nyüves dögöket! Komolyan már fóbiám van tőlük (Matyinak is): állandóan nézzük magunkat, Matyi elkezd vakarózni nálunk... tudat alatti... szörnyű dolog... ááá... (A költözésről másik bejegyzésben írok...)

Anya nem ért meg. Asszem nem is várhatom már el tőle... Őt nem zabálják a kis rondaságok. Nem hiszi el - vagy lehet, hogy elhiszi -, hogy én már megőrülök. Már mindent megpróbáltam, de az, hogy macskák vannak, ezt eredményezni. Ezt ő is mondja... És kiabál, mint máskor, hogy nem tud mit csinálni... Vidék... Így igaz... Én meg eddig bírtam...

És így lesz a bolhából elefánt méretű probléma...

Egyet mondok, kettő lesz belőle...

Összetörtem... lelkileg. Tudom, nem kéne. Erősnek lenni, és kikecmeregni abból a bizonyos gödörből - ezt kell(ene) tennem. Megy is, meg nem is... Fáj... egyre jobban fáj... az élet és a kis akadályai, amiket elém tesz/gurít/dob!

Május 28-án került kiírásra a nyelvvizsga eredménye. Nem mertem megnézni, aztán meg elaludtam. Másnap megnéztem. Csak írásbelire kellett újra mennem. Az eredmény, amit kitettek: 59,7%. Pontosan! Nem kerekített érték, hanem százalékos. És nem éri el a 60%-ot, és nem kerekítenek... És így evidens: nincs nyelvvizsga - ismét.

Nem írom le azokat a gondolatokat, amik pénteken - azaz tegnap - eszembe jutottak, vagy ki is buktak belőlem. Mert tegnap elmentem a TELC Nyelvvizsga központba, hogy megkérdezzem, megvan-e a nyelvvizsgám ilyen eredménnyel?! A pasas, aki ott volt, bájvigyorral az arcán meg közölte: "hát, ez nem 60%, és ugyebár, akkor nincs meg..." vagy valami hasonló, aminek a lényege ugyanez lenne. Aztán elmondta, hogy fellebezhetek, de csak a levélírásos részt kapnám meg... bla bla bla... mindegy... illetve nem mindegy, de nem akarom ezen felhúzni magam újra.

Summa summarum: nem megyek oda még egyszer, megint kidobni 20ezer forintot, hogy vagy sikerül vagy nem. Nem kockáztatok, mert erre is tanultam, mint a güzü! Erre a két vizsgára is elment 40ezer forint - és tessék: a semmiért! Mert nincs semmi eredménye...

Az iskolai angol tanárnőm szerint máshol ez az (épp) 60% sokkal több, mert a TELC nehéz... Remélem igaza van, mert nem hiszem el, hogy ennyire "hülye" vagyok az angolhoz...

De most biztos nem megyek el sehova nyelvvizsgázni. Most nem bírok... Sok volt és sokk volt...

Tisztában vagyok vele, hogy így már nincs esélyem a 7 többletpontra sem - az egyetemi felvételihez. Számomra fontosabb volt ez - hogy beszámít -, mint, hogy az OKJ-hez kell...

Persze, az OKJ is számít, hiszen nem azért tanultam egy évet, hogy üljek a fenekemen. De mivel nincs meg a nyelvvizsga, nem mehetek az OKJ-s vizsgára sem. Leghamarabb novemberben mehetek (ha addigra lesz nyelvvizsga). Így elestem attól a lehetőségtől is, hogy idegenvezetőként keressek egy kis pénzt...

Egy sikertelen dolog rögtön duplázódott!

...már csak az hiányzik, hogy lavina legyen belőle...