Munkaügy

Lesz majd folytatása az elmaradt bejegyzéseknek, de most a legutóbbi tapasztalokat, eseményeket pötyögöm be...

Két hete, hogy elkezdtem megint munka után kajtatni. A pénz miatt is, de inkább azért, mert Matyival szeretnénk összeköltözni/beköltözni Csepelre - minél hamarabb. Ahhoz pedig kell valami fedezet is, ugyebár.

Elmentem egy diákmunka közvetítőbe, ahol kaptam egy e-mail címet, ahova önéletrajzot kellett küldeni. Innen semmi válasz még. Aztán voltam a Westendben, körbenéztem. Végül beadtam az önéletrajzot egy játékboltba, innen sincs még semmi válasz. Utána elmentem az Árpád hídi metróállomásra - Edit javasolta, hogy próbáljam meg -, ott egy parfümériába hagytam CV-t, innen sincs még válasz. Majd következett az internetes álláskeresés. Az IWIW-en néztem körbe: találtam pár hirdetést...

Felhívtam egy telefonszámot. A Váci utcában, egy ajándék boltba keresnek eladót. Semmilyen végzettség nem szükséges. Megbeszéltem a pasassal, hogy elmegyek, és beszélgetünk. Így is történt. 24-én odamentem, elbeszélgettünk, majd próbanapot egyeztettünk. Hétfőn, 28-án pedig mentem reggel 8-ra.

Elvileg 4-ig maradtam volna, de azt mondta a srác - Norbi -, hogy maradjak, amíg bírom. Így ott voltam este 7-ig. 11órát ledolgoztam - ingyen. Jó volt a nap, kedves volt velem a két lány, akik ott dolgoznak. Jöttek-mentek a turisták. Hiszen Váci utca - hihi. Ment is az angol, igaz kicsit félénk voltam. De hát még sosem dolgoztam, nem tudtam, mit kell csinálni... Igyekeztem, minden erőmmel...

(Egész nap álltam, és akárhogy is nézem, 11óra talpon nagyon fárasztó! Este úgy fájt a térdem, hogy azt nem lehet elmondani...)

Aztán este azt mondta Norbi, hogy majd egy-két napon belül hív. Ma már a 3. napnál tartunk, és még mindig nem hívott fel. Pedig kérdezgetett, hogy mikor és hogy lenne jó nekem... (Lehet, hogy anyának lesz igaza, és átverés a dolog... pfff... így jártam)

Nagyon jó lenne már valami állás!!!

Ma is plusz két helyre írtam... Türelmes vagyok, de júniusban már jó lenne kezdeni valahol, valamit...

április 28., szombat - Nyelvvizsga

Reggel olyan nyugodtan ébredtem, viselkedtem, hogy saját magam is meglepődtem ezen. Teljesen üresnek éreztem magamat olyan szempontból, hogy nem idegeskedtem, nem gondolkodtam az angol dolgokon (kivéve egy valamit, amit Matyitól kérdeztem cipőhúzás közben).

Napok óta most először könyörögtem egy doboz cigiért, amiben "normális" cigaretta van (hihihi). Lehet, hogy marhaság - de büszke vagyok annyira magamra, hogy régóta sodort cigit szívok, nem veszek naponta 4-5száz forintért cigit. Viszonylag sokáig bírja és egy doboz cigi árából kijön a dohány, a füstszűrű (ami közel 200darabos) és a cigarettapapír (ami 50darabos). Persze, tudom! A legjobb az lenne, ha már eldobnám a francba... Még nem megy! Próbáltam, de nem voltam olyan elszánt és erős... (Weakness)

Aztán a reggeli kávé, ami ugyan alig tartalmazta a koffein normát, kicsit felpörgetett... Elkezdtem félni - főleg azért, mert fél kilenckor még csak a Borároson voltunk, amikor már ott kellett volna lenni a sulinál. Macyt hagyva a "sétafikálás" közepette a Lánchídon, mi busszal átrobogtunk a hídon, és onnan belehúzva... éppen beértem!

Felrohantam a lépcsőn, miután megkeresem a nevemet egy kiíráson. Ott álldogáltak a szép ruhás emberkék, és várták, hogy nevüket hallják. "Majdnem nyikorogva fékeztem", megkerestem gyorsan a személyimet és a csekket, amik kellenek. És két vagy három név után elhangzott az enyém is. Beértem! Hál'isten! A neheze megvolt...

Leültem, kipakoltam, és hagytam magamnak egy kis időt megnyugodni. És sikerült.

Lement a vizsga, a részletei úgysem fontosak...

Kimentem, és Matyiék ott vártak rám. Nem vesztette el Macyt (hihi). Sőt, amíg én bent körmöltem, addig ők sétáltak egyet a budai várban. Természetesen elmeséltem nekik minden apró részletet az első betűtől az utolsó hangig. Olyan boldog voltam. Könnyűnek éreztem ezt. (Köszönet jár Elizabethnek, aki segített nekem felkészülni!)

Majd kiderül május 28-án.

április 27., péntek - Macy Pesten

Macy délután négy körül érkezett meg a Nyugatiba az IC-vel. Pont egy hónapja láttam őt, Debrecenben az IK-esten. Szerintem nem volt még olyan, hogy ennyire rövid idő elteltével láttuk volna egymást.

Tulajdonképpen nem hozzám jött, hogy találkozzunk vagy hasonló apró indokból kifolyólag (hehe), hanem Rita barátnéja darabjának bemutatójára jött fel. (Rita rendező az RS9 nevű színházban.) És minket is hívott Macy. Mi pedig mentünk.

A darab egy Ánri Ibsen nevezetű izlandi (? nem emlészkem rá...) személy alkotása, a címe: Mennyország. Röviden, és a lényeg: hat fiatal (egyben három pár) hétvégére elmegy bulizni barátjuk nyaralójába (az igazi indok egy rezgő nyárfa elültetése volt). Itt mindenki álszent, bájolog a másiknak. Aztán fordul a kocka: mindenki mindenkivel veszekszik, mindenki mindenkit megcsal és kész a káosz! Rita úgy alakította ki a színpadot, hogy legyen egy beltér és egy kültér. Két nézőtér ehhez. Egyik felvonás a kinti eseményeket mutatta, a másik felvonás a bentit. Nekem nagyon tetszett, még az anglicizmusával is. Vicces darab.

És pont jól jött egy kis szórakozás, kikapcsolódás. Ugyanis: másnap, szombaton reggel volt a nyelvvizsga... (erről majd külön)

Az előadás után irány Csepel. Ott aludtunk. Én még bezárkóztam a fürdőbe egy kis időre. Hajat mosni sajnos nem tudtam, de elolvastam még egyszer (és utoljára) az angol jegyzeteimet. Utána pedig szépen lefeküdtem Matyi mellé, és szunyáltam reggelig...

Macy és Matyi elkísértek az iskolához, ahol a nyelvvizsga volt. Mikor végeztem, a Westendbe mentünk. Hamit vettünk, és felmentünk a teraszra. Majd le az állomáshoz, ahol Macytól elköszöntünk, feltettük a vonatra, és mentünk Papához (meghívott minket ebédre).

folyt.köv.

Hmm... péntek 13-nál jártam. Addig bírtam írni, egyhuzamban. Azután már nagyon fáradt voltam. Így is hajnalban feküdtem le, mikor már majdnem világosodott.
Van még pár nap, amiről szeretnék írni. Bár - az igazat megvallva -, most is majd leragad a szemem. Éjjel tételeket gépeltem, reggel 8kor keltem - hugomnak köszönhetően, így sikerült talán 4 órát alukálni.
NA, megpróbálom folytatni a mesélést...

április 13., péntek

Péntek 13. - utolért újfent a babonásságom miatt!!!

Úgy volt, hogy ezen a napon Matyival Debrecenbe megyek, Paint Ball-ozni az IK-sokkal. Végül én lemondtam, Matyi nem... Azonban a nap úgy alakult, hogy Matyi sem ment...

Reggel Borisszal találkoztam. Vele töltöttem a délelőttöt. Jól elvoltunk, mint szoktunk. Beszélgettünk, hülyültünk.

Majd kaptam egy sms-t, Artúrtól... Kikapcsolták a telefonját, mert nem lett befizetve a számla. Tiszta ideg lettem! Anyát hívtam, szidtam... utána körbetelefonáltam a rokonságot, hogy pénzt kérjek kölcsön. Végül a papa adott 2000 forintot.

Matyihoz futottam be az egyetemre... ne menjen Debrecenbe, maradjon... nem akarok egyedül lenni...

Na, elmentünk a Westend-be befizetni a számlát. A Pannon boltban megkérdeztem, hogy van-e tartozásom. Elmondtam a bajomat, mire a nő "hülyén" nézett rám, és nem értett meg. Mindegy, befizettem egy számlát... Aztán megkérdeztem, hogy az X telefonszámon milyen számla/tartozás/ lehetséges? Felhívtam Artúrt, és gonoszan az orra alá dörgöltem, hogy kifizettem a számlát, de van neki is egy számlája...

Akkor még nem értettem meg, hogy mit akar mondani. Hogy az még az én régi számlám, ami még az ő nevén van. Igen, persze, mert nem értettem, hogy miért az ő telefonja lett kikapcsolva?

Hát, hazajöttem Matyival. Anya is hazaért. Kértem tőle a számlákat. És akkor derült ki, hogy rossz számlát fizettem be! (Éljen! Pfff!) Akkor fogtam fel, hogy mit mondott Artúr...

Na, akkor mit csináljak?! Még több pénz kell... hjaj! De hétfőn sikerült kicsengetni a számlát...

Remélem, nem hallok többet (!) Artúr felől...

április 5., csütörtök - kirándulás

Tavaszi szünet első napja, és ahelyett, hogy kipihentem volna magamat, Matyival meg a hugommal kirándulásra mentem. Dorka iskolája kirándulást szervezett Visegrádra és Esztergomba.

Jó nap volt amúgy...

Visegrádon boboztunk egy pár órát. Dorka addig könyörgött, hogy rászántam magam a bobozásra. Hát, olyan volt, mint kiskoromban a Vidám Parkban a Hullámvasút: ááá - síkítás a pályán, aztán "menjünk még egyet!" "Dóri, fékezz! Kanyar! Nem akarok kirepülni! ÁÁÁ!!!" Matyi ott röhögött rajtam, amikor ordítva elsuhantunk mellette.

Aztán mentem egy kört Matyival is. Na, az volt a holtpont! Nem hittem volna, hogy Matyi megy majd, és a féket elfelejti, hogy létezik... Nem ismertem ezt az oldalát eddig...

Dorka meg egy külföldivel ment előttünk, aki egyedül volt, és nem akart magában menni. Mondtam Dorkának, ha a nő azt mondja, hogy "Slow", akkor lassítson (hihi). Erre visszakérdezett, és mi a gyorsan? ("Fast")

Aztán én Matyival elsétáltam egy étterembe, ahol megkérdeztük, hogy körbenézhetünk-e. Nagyon szép volt maga az étterem is, olyan vadászlak-berendezésű volt. Gyönyörű kilátással a várra. Majd a buszhoz visszamentünk és leültünk a fűbe enni.

Azt sajnálom, hogy a várba nem mentünk fel, mert ott is rég jártam, és az ember sokat felejt...

A gyerekek elbobozták a pénzük javát, összesereglettek, felszálltunk a buszra, és tovarobogtunk Esztergom irányába. Dunakanyar a szépségével...

Esztergomban voltam már biztos, bár nem emlékszem már rá. Arra igen, hogy onnan sétáltunk át Párkányba (Szlovákia). A Bazilikát néztük meg. Nem is gondoltam, hogy tényleg lehet ekkora egy épület, amikor ott áll előtte az ember! Azok az oszlopok, féltucat ember öleli át, hogy körbeérje. Hatalmas méretek... Hát, még a interior! És milyen szépséges...

De ez is véget ért. Elindultunk hazafele, Ráckevére.

március 31., szombat - Utazás Kiállítás

Szörnyű volt!!! 8 óra munka a BNV-n, ráadásul a tömegnyomor napján.

Reggel 10-től du. 5-ig jöttek-mentek az emberek; kérdezősködtek. Nem is az volt a baj, hogy dolgozni kellett, meg emberek közt lenni... hanem a folyamatos pakolás, mosolygás... Nehéz volt. Olyan volt, mint mikor az embert beledobják a sűrűjébe.

A derekam megint megbánta a dolgot.

De muszáj volt menni, gyakorlat címszó alatt. Ingyen és bérmentve! Ezért máshol, más körülmények között biztos kaptam volna szép summát. Az biztos, hogy többet nem csinálok ilyet ingyen...

Arra persze nem volt idő, hogy mi magunk is körbenézzünk a kiállításon, mert 10 percre engedtek el minket. Még az illemhelyre is csak nagy nehezen lehetett bejutni...

Elfáradtam rendesen!

március 27., kedd - debreceni IK-buli

Suli után rohantam ELTE-re, Matyiért, hogy együtt rohanjunk a Nyugati pályaudvarra. Vonat indul 16:15-kor Debrecenbe - volt 10 percünk jegyet venni... Nagy futás volt! Megvan a jegy, megvan a vonat, helyet is találtunk, akkor már meg is nyugodhatunk - odaérünk.

Este hétre be is futott a vonat a debreceni pályaudvarra, ahol kedves Macy-m várt minket. Felhívtam, és mondtam neki, hogy megyünk, és találkozzunk, mert úgy is ritkán látjuk egymást (bár ebben az évben már jobb arányunk van!). Bicegve, de eljött. Frissen műtött lábbal. De ott volt, és ez a lényeg...

Aztán mentünk megkeresni a buli helyszínét. Én ott Macyval beültem a szomszédos sörözőbe, amíg Matyi EwiL-lel tartott inkább. Egy rövid órácskát beszéltem Macyval, aztán átballagtunk a másik épületbe, ahol az IK-est folyt. (IK= Informatika Kar)

A debreceni egyetemnek egy magán szervezete (nem HÖK) támogatók segítségével nagyot alkotott sokadszorra. Egy este az Infósoknak tanárokkal, tabuk nélkül. Vicces volt a tanárokkal folytatott beszélgetés, a szépség királynő választás vagy valami hasonló (különböző számítástechnikai eszközök bemutatásával egybekötve), a tombola... de a buli része már annyira nem, mert tücc-tücc zenére ugrabugráltak az ottani IK-sok... (Ami számomra meglepő volt, mert itt az ELTE-n az IK-sok főleg rock zenét hallgatnak...)

Macy már rég hazament, mikor Matyival elmentem sétálni és kaját keríteni, mert már éhesek voltunk. Sikerrel jártunk, és olcsón jöttünk ki (felvágott, szeletelt kenyér). Falatoztunk egyet, mikor visszaértünk...

Ezután kezdődött az unatkozós rész... lassan teltek a percek, én már kezdtem fáradni. Mivel EwiL még nem akart menni, nem volt lehetőség az ágyikóra (és az alvásra) sem! Már menni akartam nagyon, bármit bármerre, csak onnan el!

Így fél négykor fogtuk magunkat és elindultunk, pedig a vonat csak 4:22-kor indul. Nem baj, sétáltunk egy kellemeset, közben éjszakai városnézést tartottunk (hihi). Négyre értünk a pályaudvarra, és szerencsénk volt, mert a vonat bent állt. Felszálltunk, és én nyomban ledőltem és elaludtam - még enni sem bírtam, annyira rosszul lettem a fáradságtól. Meleg volt, fűtöttek, ami jó volt, mert így nem fagytunk meg.

A csúnya "kalóznéni" kiabálására keltem fel: "Jó reggelt! Jegyeket ellenőrzésre!" Mátyást felkeltettem, nála volt a jegy. Kezelt a néni, utána ment tovább; mi meg visszadőltünk. A következő gonosz ember meg arrébb tessékelt, amikor látta, hogy alszunk... ennyit az együttérzésről! Mindegy. Pesten ébredtünk, hulla fáradtan.

Én nem mentem suliba végül, nem volt hozzá erőm. Így Matyival mentem az egyetemre, és míg szegény végigszenvedte az óráit, addig én a párkányon aludtam, mint a bunda. Aztán mentünk haza Miklósra...

Rég volt ilyen hosszú éjszakám...

március 23.-24.-25. - Osztálykirándulás

Sosem voltam oda az osztálykirándulásokért, most sem változott lényegében a véleményem.

Péntek reggel volt a gyülekező a Keleti pályaudvaron. Mikor mindenki megvolt, irány a vonat, ami meg sem áll Győrig... A vonaton pár fiúval ültem együtt, akiket haveroknak lehet mondani, bár annyira nem kötődöm hozzájuk... "elmaradnak, hát elmaradnak" típusúak.

Egyesek számára az ilyen osztálybulik a piálásról szólnak. Számomra ez szánalmas. Azért pénzt költeni, hogy elmenjek valahova, és leigyam magam? Azt itthon is megtehetem. Főleg az, hogy még oda se értem, de már alig állok a lábamon... Pfff

Szóval megérkeztünk Győrbe. Egyesek egy húsz perces sétát taxival tettek meg... Újabb szánalmas tett. Majd belehaltam a derekam miatt, de túléltem. Persze, az eső is mikor essen? Hát, amikor mi ott vagyunk. Nehogy legyen egy kis színünk, vagy ne fagyoskodjunk/ázzunk a szabad téren!

Összegezve: a városlátogatás egész jól sikerült (az eső ellenére). {Azt leszámítva, hogy a diákok többsége olyan halkan beszélt, hogy alig lehetett hallani a mondandójukat.} A két este is jó volt. Főként azért, mert nem tartottam a piásokkal, hanem pár osztálytársammal "nekiültünk" Uno-zni. Szombaton 10 órán keresztül játszottunk. Igaz, én elaludtam valamikor, már nem bírtam tovább. Megérte velük tartani, mert rengeteget nevettünk, pletykálkodtunk, eszme cserét folytattunk.

Szombaton még az igazgató meghívott pár embert, aki részt vett a nemzeti ünnep megemlékezésére összeállított műsorban. Beültünk a Kreszta-ház éttermébe. Megittunk egy "kisvadászt" és kaptunk egy nagy adag somlói galuskát (nagyon finom volt!). Beszélgettünk mai és régi dolgokról.

Aztán eljött a vasárnap reggel. Mire ébredtem?! Hogy az arcomba süt a nap - ezerrel! Szép dolog, mondhatom! Az utolsó nap hét ágra süt a nap... Hát, így jártunk. Az időjósok megmondták.

Összecuccoltunk, és irány a pályaudvar. A vonat pedig zakatolt Pestig.

március 16., péntek - Alvin koncert

Matyi rávett, hogy menjek el vele és EwiL-lel, Alvin koncertre a Gödörbe. Féltem kicsit, mert előző nap a Deák téren rendetlenkedtek a rossz fiúk. Március 15-ét érdekesen ünnepelték meg egy páran: feldúlták az Andrássy utat, elbontották a volt Balett Intézet előtti állványt, telefonfülkét gyújtottak fel, aztán szétverték a Deák teret, ill. Erzsébet teret... Féltem, hogy másnap folytatódni fog ez a káosz, és mi pont oda készülünk. Egyik ismerősömet kerestem, hogy megtudakoljam, lesz-e balhé aznap. Hál'isten a balhé elmaradt.

Viszonylag jól indult az este. EwiL-lel incselkedtem - csajozni próbált... hihi

Aztán a koncert számomra unalmas volt. Nem ismerem annyira Alvinékat, de nem is tetszik nekem, amit játszanak. Nem tudom miért. Egy számukat szeretem (Bizalom), és itt kifújt.
Matyi bement pogóba EwiL-lel, egyedül maradtam. Amikor pedig kijött, rámjött a sírhatnék... Matyinak vérzett a szája. Lekerült a földre... Menni akartam minél hamarabb, menekülni!
Csepelen aludtunk.

Még sosem volt ilyen érzésem. Elegem lett a koncertekből ott-akkor. Fogalmam sincs miért?!

Másnap pedig az egyik osztálytársammal mentem ki a Hősök terére, körbenézni, mi merre van. Ő erdélyi, és most jött Magyarországra. Nem tudja, mi hol van. Én felajánlottam neki a segítséget.
Jót sétáltunk a Városligetben. Bementünk a Széchenyi fürdőbe, oda is, ahol még én sem voltam (a régi szárny), majd a Közlekedési Múzeum állandó kiállítását néztük meg. Ott is már 100 éve nem jártam!
Jó program volt!

március 11., vasárnap - Kecskemét

Matyi anyukája Kecskeméten énekelt a kórussal, és mi vele mentünk (kiegészülve Feri bácsival - Matyi apukája). Gondoltam, hogy mivel még nem voltam országunk e városkájában, ideje lenne meglátogatni - főleg úgy, hogy van rá lehetőség!

Reggel korán indultunk, és kicsivel később már ott is voltunk...
Természetesen kávéval és hamival kezdtük a nézelődést (hehe). Teli hassal könnyebb sétálni, lófrálni, nemde?
Azután térképet vettünk, hogy ne tévedjünk el, ill. megtaláljuk a helyeket, amiket meg szeretnénk nézni (Iránydomb, Nagytemplom, Városháza, Katona József Színház, Szentháromság-szobor, Cifrapalota, Zsinagóga stb.).

Hát, elindultunk. Mentünk, mentünk - nézelődtünk; Matyi fényképezett jobbra-balra egy hiper-szuper fotómasinával, ami így exponál, úgy exponál... kész csoda, hogy meg nem szólal! Kicsit hűs volt az idő, annak ellenére, hogy szépen sütött a nap. Vittem magammal az Országismeret tankönyvet, és abból olvastam, néztem, hogy mi milyen stílusú vagy mit kell tudni róla.

Már nem is tudom, hány órát sétálgattunk, de ez alatt megnéztük a kecskeméti Utazás Kiállítást, egy játékmúzeumot, a különböző templomokat és a Malom bevásárló központot jópárszor érintettük.

Estefele pedig mentünk a színházba, mert ott volt az előadás (sajnos, nem jó a memóriám zenei téren - talán a Parasztbecsületet énekelték). Szép az a színház, nagyon, de nagyon. Aranyozottság a köbön; a csillár meseszép, és a freskók is gyönyörűek...

Hazafele pedig elaludtunk a kocsiban. Érthető is, szerintem.
Másnap pedig nem bírtam felkelni, mert sajgott a derekam...

Majd 11 hete

Holnap lesz 11 hete, hogy utoljára pötyögtem. Azóta történt egy s más... Időm nem volt, ill. lett volna, de már ahhoz fáradt voltam megannyiszor, hogy nekiálljak írni. Tanultam, vizsgáztam, aludtam - jószerivel. Ha volt egy-egy találkozóm, akkor az pihenésnek, lazításnak számított... hihi

Magam mögött tudhatom:
- Host és Hostess vizsga (március 13.)
- Rendezvényszervezés vizsga (április 2.)
- Vendéglátás vizsga (április 16.)
- Nyelvvizsga (újra) (április 28.)
- Idegenvezetés módszertan vizsga (buszos) (május 4.)
- Szállodaismeret vizsga (május 8.)
- emelt szintű történelem érettségi írásbelije (május 9.)

...tanulás részről...

Szórakozás részről pedig:
- hajókirándulás (március 3.)
- kecskeméti városnézés Matyival (március 11.)
- Alvin koncert (szörnyű volt számomra... március 16.)
- osztálykirándulás Győrbe (március 23.-24.-25.)
- debreceni IK-buli (március 27.)
- Utazás Kiállításon dolgozás (március 31.)
- kirándulás hugommal Visegrád + Esztergom (április 5.)
- színház (április 27.)

Egyik-másikról tudok részletesebben írni...