Kiskarácsony, nagykarácsony 2.

Az ajándékok sorsa természetesen eljutni a célszemélyhez.

Az első ajándékot Mátyás kapta meg, amikor 22-én bejött velem a suliba.

Sulis karácsonyt rendeztünk. Volt egy műsor is, amiben én is szerepeltem - egy színdarabban. A főpróba pocsék volt, de a tanároknak előadott verzió -számomra- oltári volt! És persze volt osztálykarácsony is. Akinek én ajándékoztam, Gina, egy nagyon kedves és jó fej lány. Bevallom, az utolsó éjjel csináltam meg neki azt a nyakláncot, ami neki nagyon tetszett, és rögtön fel is vette. Pedig azt gondoltam, hogy csak megköszöni és annyi. Nem hittem volna, hogy ilyen kis apróság is jelenthet ilyen sokat... Ha tudom előre, többet adok bele, lelkiismeretesebben... Emellé kapott egy kis faragott teknőst, ami szerencsét hoz, meg egy tábla Milka csokit. Ez a csokimárka amúgy vitte a pálmát - mindenki ilyet vett, kapott.

Én pedig Dóritól egy mécsestartót kaptam, ami úgy nézni ki, mint egy mini bogrács. De szép és tetszik! (Meg egy tábla Milka csokit is kaptam...)

Na, a suli karácsony után felhívtam Istvánt, hogy ráér-e. Mert akkor odaadnám az ajándékát. Azt mondta, hogy megy ajándékvásár körútra, de attól még ráér, max. megyek vele... Mielőtt találkoztam vele, még Matyival bementem a Westendbe újfent. És ott jutott eszembe, hogy még nem adtam oda az ő ajándékát, mert mi nem találkozunk sokáig. Mindketten a családdal ünneplünk. Így a Westendbe adtam át. Sejtette, hogy mit fog kapni, nem volt nehéz... de nem ez a lényeg! Amúgy egy fehér plüssmacit kapott (ami ő szerinte kutya) meg egy kártyát... Úgy örült mindkettőnek. Én meg annak örültem, hogy ő örül.

Aztán mentem a Blahára, oda beszéltük meg a találkát Istvánnal. Beültünk a Blaha Sörözőbe. Aki ismer, tudja, hogy képtelen vagyok türelemmel várni sokáig (nagyon ritka, és nagyon erősnek kell lennem, hogy ellenálljak, és bírjam), így szinte azonnal odaadtam az ő ajándékát... És cserébe én is kaptam valamit. Hmmm... Megvolt mindkét gondolat: hogy nem kapok semmit, ill. hogy kapok. Egy tök vicces dolgot kaptam: egy vicces mikulás, ami mellett egy virágcserép van. Aztán dumáltunk, dumáltunk - annyira, hogy végül semmi sem lett a vásárló körútjából. Rég beszéltem vele, és ennyire őszintén is...

A következő, aki megkapta az ajándékát: Borisz volt.

A legszebb a dologban, hogy ő -állítólag- otthon hagyta az én ajándékomat. Nem érdekel különösebben. Azt mondta, hogy majd találkozzunk még egyszer. Szerintem abból a találkozásból idén már nem lesz semmi. Mindegy. Én vettem neki egy Rammsteinos pólót meg egy Jégkorszakos képeslapot (amit már régóta oda akartam adni neki). Mivel a Blaha Söröző zárva volt, elmentünk a Nyugatinál lévő Íjászba. (Kiderült - ő mondta, hogy a BS-ba vitt már valakit. Örülök neki... megmutatok valami helyet, erre odavisz egy nőt! Kész mázli, hogy még nem futottam ott össze vele így! De az Íjásztól eltiltotta! Hál'Isten drága hely, nem fog odamenni - hihi)

Obi ajándékát nem tudtam átadni, sajnos. Nem ér rá. Majd jövőre megkapja...

Kiskarácsony, nagykarácsony 1.

Megint utólag írom le az élményeket... lustaság... Ez nem tetszik. De a lényeg legyen az, hogy most legalább hozzálátok, és megírom!

Egy nagyrakás embernek kerestem ajándékot a múlt héten. Már megint az utolsó pillanatra hagytam a dolgot. Mentségemre szóljon, hogy nem voltam épp a leggazdagabbak soraiban. Volt ötezer forintom, először abból akartam megoldani az ajándékokat. Csak rá kellett ébrednem, amikor elköltöttem egy-két ajándékra összvissz, hogy ez bizony kevésnek bizonyul. Gondolkodtam, gondolkodtam, és kicsit elszomorodtam, mert attól tartottam, hogy mások meg lehet, hogy nem kapnak majd... De a szerencse talán végre egyszer (?) utólért engem is! Így sikerült mindenkinek - családtagoknak, barátoknak megvenni, azt amit.

Nem vettem - ja, ha épp vettem, és nem én csináltam két kézzel - nagy dolgokat. Apróságok, jelképes dolgok, vagy ami nagyon illik az illetőhöz, ill. tudom, hogy örülni fog neki...

A múlt héten annyiszor megjártam a Westendet, mint az évben összesen azelőtt. Minden nap mentem oda. Igaz, nem tudom, miért is. Drága hely, puccosoknak való, és kismillió ember nyomorgott, lökdösődött. Egy-két óránál nem is bírtam bent többet. Ennek ellenére mégis találtam ott egy-egy dolgot, amit ajándék gyanánt megvettem.

Ezen felül megjártam a kisebb bazársorokat is. A Móricz Zsigmond körtérit (kétszer is), a Blaha Lujza térit. Azt hiszem, máshol nem.

Summa summarum: meglett mindenki ajándéka, aki a listámra fel lett firkantva!

LGT - Valaki mondja meg

Madarak jönnek, madarak jönnek (2x)
Halálesőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek

Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, mér' ilyen,
Valaki mondja meg, mér' szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem,

Valaki mondja meg, mér' jó az ember,
Valaki mondja meg, miér' nem,
Valaki mondja meg, mér' lesz gonosszá, (közösen)
Valaki mondja meg, miért nem! (közösen)

Madarak jönnek, madarak jönnek
Halálesőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek

Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem,
Valaki mondja meg, ki hova érhet,
Milyen az íze az élet vizének.

Valaki mondja meg, a hosszú évek,
Mért tűnnek úgy mint egy pillanat,
Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt, (közösen)
Valaki mondja meg, hol maradt. (közösen)

Madarak jönnek, madarak jönnek
Halál esőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek

Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
Apám azt mondta, ne bánts mást,
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál.

Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, mért nem e földön, (közösen)
Anyám nem mondta, mondd, miért. (közösen)

Madarak jönnek, madarak jönnek (3x)
Halál esőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek

Valaki mondja meg, miért rossz most a kedvem?! Amióta felkeltem, szörnyen érzem magam... Nem tudom, mitől s hogyan, egyszerűen csak feszültséget érzek magamban. Nyugtalanságot, szomorúságot, idegességet, és a fene tudja, mit még! Pedig nem kéne így lennie!!! Holnap karácsony, Szent este - és én nem vagyok olyan hangulatban, amiben kéne lennem: örülni minden kis jónak, szépnek...

Nyűgös és morcos vagyok, csak úgy. Nincs semmihez sem kedvem, erőm. Nem akarok ilyen állapotban ünnepelni!!!

Balázs Fecó/Korál: Évszakok

1. Volt idö mikor még nem voltál,
S nem éreztem, hogy fájna majd ha nem volnál;
és most látod, féltelek, őrízlek, védelek;
Mert lesz idö meglehet, hogy nem leszel már.

2. Voltak, akik szerettek, úgy hiszem;
Ma sem tudom végül miért hagytak el;
De téged most már féltelek, szeress úgy hogy jó legyek;
Örizz meg - elveszek ha nem figyelsz rám!

R: Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok;
Bujj hozzám, ne hagyj el;
Ha én mennék, ne engedj el.
Változnak az évszakok jó idők, rossz napok;
Bujj hozzám, ne hagyj el;
Ha én mennék, ne engedj el!

3. Probáltam másokkal, máshogyan;
Ma egyik is, másik is messze van;
És véletlen, úgy lehet, de téged már féltelek;
őrizz meg, elveszek, ha nem figyelsz rám!

Igazából, nem tudom, hogy jutott eszembe ez a dal. Lent voltam cigizni, és azon járt az agyam, hogy írnom kéne végre, rendesen. És elkezdtem összeszedni fejben a mondandómat. És az első dolog, ami jött... a hangulatom: punnyadt vagyok, mint az időjárás. Hideg van odakinn, köd, és fúj! Nincs kedve az embernek kimenni ilyen időben. Már jó pár napja, hogy így vagyok ezzel - suliba se mentem, de nem csak emiatt. Mindegy. És a télből kifolyólag valahogy jött ez a szám.

Nem szeretem a telet. Képes arra is ez a "gonosz" évszak, hogy a hangulatomat befolyásolja, és nem mindig a legjobban. Most nagyon nyűgösnek érzem magam. Valahogy megint szükségem van egy kis magányra. Nem tudom az okát, egyszerűen csak érzem, érzem megint azt a valamit, amit nem vagyok képes betájolni, és ez idegesít. Főleg, hogy egyesek nem örülnek ennek az állapotnak...

Nem volt még erre példa, ha jól emlékszem, de most Matyit is mellőzöm emiatt. Nem azért, mert nem szeretem már. Csak most szükségem van egy kis időre - nem akarom, hogy esetleg a jelenlegi kedélyállapotom miatt veszekedjünk. Ő is tud nagyon durcás lenni, ahogy én is (két makacs)...
Meg az is benne van a dologban, hogy azáltal, hogy sűlve-főve együtt vagyunk, nincs másokra időm. Családtagokra, barátokra. Ennek a hiánya is a napokban jött, mert beszéltem Istvánnal, és kérdezte, hogy mikor van időm találkozni? Észre sem vettem, de eltelt kb. egy hónap, mióta utoljára láttam. És akkor majdnem minden héten beszéltünk legalább.

Pedig én is olyan voltam anno, hogy akit szeretek, azzal a nap 24órájából 48at szeretnék lenni. Akkor az volt a "bajom", most meg ez... Újfent "semmi sem jó"-állapotban tengődöm!!! Nem szeretem, amikor ilyen vagyok...

A dalszöveggel kapcsolatban: nincs konkrét célja, miért lett betéve, ahogy írtam a bejegyzés elején is. Ugyanakkor, talán, megerősítésül szolgál... másnak és önmagamnak ...

Az idő fogságában

Nincs időm most hosszú meséket írni, pedig sok minden van, amit le kéne írnom! A bécsi út csak félig van még kész; a szerdai koncertről sem írtam egy sort sem, csütörtökön babáztam, pénteken dolgoztam... Most meg tanulok, mint a güzü, mert hétfőn I.F.O.-ból (idegenforgalmi alapismeretek) vizsga!!! És kész vagyok már tőle... A tételek közül kettőt-hármat nem is értek, nem látom át - és ez nagyon idegesít, mert nem akarok magolni, és így nehezebben haladok vele. Megint két perces lesz a vizsga, ez is bosszan eléggé. Ennyi idő alatt nem lehet elmondani semmit, még akkor sem, hacsak egy témát kapunk...

Ritkán van ilyen érzésem, de most inkább megbukok ebből a tárgyból, és pótvizsgázok, mint hogy kettest kapjak kegyelemből! Hiába igyekszem, az a pár tétel kifog rajtam, és félek, hogy pont azokból kapok valamit!

Na, mindegy, van még két napom, aztán majd elválik, hogy mi lesz...

Azután majd írok, és igyekszem bepótolni az elmaradásaimat...

"Minden út a Stephansdomhoz vezet"

Na, a folyt. köv. késve ugyan, de most megíródik...

December 1., péntek és december 2., szombat a mesélés tárgya. Péntek este még nagyban olvasgattam a könyvecskét, amit reggel vettem. Jegyzeteket készítettem egy füzetbe, amit szintén aznap vettem. (A vicces, hogy azt a spirál füzetet már korábban is kinéztem magamnak, csak napló szerepet akartam neki adni...) Leírtam, hogy melyik úton jutunk el a határig - M1-es út, Hegyeshalom határátkelővel. Aztán leírtam Bécsről pár érdekességet, történelmét röviden, végül pedig a közlekedését. A nevezetes helyeket azért sem jegyzeteltem ki, mert már késő volt, ill. azért, mert nem tudtam, hogy mit fogunk megnézni, és mit nem... Ezért olvasgattam a könyvet - úgy is meg lehet jegyezni jó sok mindent! Fél kettő fele kb. mentem, és eltettem magamat másnapra...

December 2., szombat

Reggel nagyival utolsóként érkeztünk meg a buszhoz. Mindenki fenn volt már, és ránk vártak. Ciki volt kicsit, de nem mi tehettünk róla - a "kedves" BKV megint alkotott egyet... De a lényeg, hogy odaértünk, nem mentek el!

Elindultunk. Út közben észrevettük, hogy a "vezető bácsi" kicsikét morcos ember hatását kelti... de később kiderült, hogy ez nem is igaz - egy jófej pasas!

Aludtam kétszer fél órát még a buszon, mielőtt: kiugró szívvel, előre nem botorkáltam az "idegenvezető-üléshez" meg mikrofonhoz. Ez Hegyeshalom után következett be, így a jegyzeteim eleje nem kellett - pedig írtam a Turul-madárról is, meg Samuról is... (Hegyeshalomról is írtam egy keveset, de azt sem olvastam fel.)

Amúgy Sanyi - sofőr - aranyos volt: mikor előrebotorkáltam, rám mordult egy kicsit: "Nagyon gyorsan tedd le magadd, mert fékezek, és kirepülsz itt nekem a szélvédőn..." Én meg azzal a kanyarral ültem le. Kezembe vettem a mikrofont, és fellapoztam Bécs kis történetét. Igen, olvastam, pedig nem lett volna szabad - de még nem vagyok szakavatott vezető, így elnézhető nekem... hihi...

Csetlőn-botlón, de sikerrel elmondtam a mondókámat - helyenként akadozva az izgalom miatt. De a lényeg, hogy tetszett az utasoknak. Sőt, az egyik néni azt mondta: "Jó orgánumod van! Jól beszélsz, érthető, nem unalmas, jó a tempód... stb." Jól esett!

Aztán amikor beértünk a városba, akkor Gyuri bácsi (a szervező, és aki amúgy számomra egy unszimpatikus bácsi...hiába aranyos, kedves, engem taszít...) szólt, hogy menjek, és meséljek az épületekről. Mondtam neki, hogy nem ismerem mindet. "Nem baj! Mesélsz arról, amit ismersz, én meg kiegészítelek." Hááát - gondoltam magamban, érdekes lesz, de legyen. Ismét előre mentem, leültem a lépcsőre... és igazából az épületeket nem ismertem fel, de ahogy mondták, akkor tudtam mondani róluk pár szót...
Belvedere, Iván-szobor... pfff más most nem jut eszembe...

A Mária Terézia-térre mentünk, onnan indult a városnézés. Itt található a Természettudományi - és a Művészettörténeti vagy Szépművészeti múzeum. Középen a Mária Terézia-szobor, s azzal szember pedig a Hofburg kapuja látható. A Burgon belül nagyon sok minden van: a Nemzeti Könyvtár, rengeteg múzeum, itt tartózkodik a köztársasági elnök. Gyönyörű épületegyüttes!

Innen pedig mentünk a Stephansdomhoz. Itt szabad utat kaptunk egy kis időre. Én bementem az egyik nénivel a dómba, és meséltem neki, amit tudtam. Majd kivülről is körbejártuk.

Ezután egy olyan sétálóutcán mentünk végig, amilyen nálunk a Váci utca. A neve most nem jut az eszembe - azt tudom, hogy magyarul annyit tesz a szó: "gödör". Itt található a Pestis-oszlop, ami egy szentháromság-szobor, ill. az egyik kis utcában a Peterkirche vagyis Szent Péter-templom. (Erre egyébként rossz nevet mondott Gyuri bácsi, mert Szent Józsefnek mondta. Nem akartam kötözködni, meg elbizonytalanodtam... Pedig nekem volt igazam, megnéztem itthon. Mindegy!)

Nagyival nem mentünk be megnézni a Betlehemes jászol-kiállítást - helyette elmentünk kávét inni. Hát, megmondom őszintén nem valami finom a bécsi kávé: nagyon keserű a számomra...

Miután a többiek kinézelődték magukat, továbbindult a kis társaság - a Rathaus (vagyis Városháza) fele. Azon a téren ilyenkor (adventkor) sok-sok bódé van, ahol forralt bortól kezdve minden megvehető; kis mütyürök, ajánkékok, szuvenírek. Itt is eltöltöttünk egy kis időt. Nagyit meg megkértem, hogy vegyünk forralt bort, felmelegít minket, meg kapunk hozzá egy bögrét. Így van egy Rathausplatz-os poharam.

Innen tova, elindultunk vissza a buszhoz, hogy mehessünk Schönbrunnba. Útközben láttuk a Nemzeti Színházat, a Parlamentet - mind gyönyörűbbnél gyönyörűbb, klasszicista stílben épült épület! Még mindig elcsodálkozom, hogy száz meg száz évvel ezelőtt hogy voltak képesek ekkora épületeket felhúzni?

Miközben vártunk a buszra, én ismét önállósítottam magam. Egy metrólejáratnál álltunk. Hát, fogtam magam és lementem megnézni, milyen... Vicces! Egyáltalán nem olyan, mint a nálunk lévő. Kicsit futurisztikus érzés - mintha egy pillanat alatt másik időbe csöppentem volna... De nagyon szépen van megcsinálva az egész. És a fura, hogy van lift is - a rendeltetését nem tudom, gondolom mozgássérülteknek lehet, meg esetleg az ott dolgozóknak, mert láttam munkást jönni-menni vele...

Megjött a buszunk, felszálltunk. Azonban kiderült, hogy hiányzik valaki. Sanyi - a vezető - kicsit mérges lett. Érthető. Na, tettünk egy kört, felszedtük a megkerült utastársat - és indultunk Schönbrunnba.

Hmmm, ilyen nehéz feladatom se volt még. Nekem kellett megkérdezni a jegyárat, hogy van-e csoportos kedvezmény? Mivel nem jutott eszembe a nyugdíjas szó angolul, írtam Matyinak. Mégsem mondhatom azt, hogy "old person" (öreg személy), az gonosz is lenne, meg lehet, hogy nézne rám a pénztáros, hogy miket beszélek?! Hihi. Matyit aztán megcsörgettem -volna!-, ha nem veszi fel; azt hittem, nem vette észre, hogy kerestem. Hát tévedtem. Ez majd meglátszik azt hiszem a számlámon...
Sikeresen megoldottam ezt az akadályt, meg is lepődtem magamon. Értett a pénztáros mindent, amit mondtam, és én is értettem mindent, amit ő mondott. Az egyetlen zavarótényező Gyuri bácsi volt, mellettem, aki kérdezte közbe: "Na, mit mond? Van?" De túléltem. Mivel nem volt csoportos jegy, egyesével vettük meg őket. Szétszakadt a csoport, mindenki ment a maga útján.

Megvettem a mi jegyünket is, és mentünk befele. Furcsaság: időpont szerinti bejárás van a kastély termeibe. Plusz: kaptunk "audioguide-ot" - ez egy olyan csudadolog, mint az ezeréves mobiltelefon, ami mondja a magáét a termekről (magyar nyelven a miénk). Szörnyű volt! Monoton, lassú. Háromszor körbejártam a termet, mire a végére ért, és akkor is volt benne olyan, ami egyáltalán nem volt számomra érdekes... Végighaladtuk a kis utat, ami röpke fél órát tartott.

Kimentünk a kastély kerti részébe, mert itt is adventi bazárok voltak. Itt én vettem egy bögrét, benne nagyon finom gyümölcsteával... Majd fényképeztem egy sort. Ja, természetesen az utolsó képnél, amit csinálni akartam, a masina megadta magát, és lemerült... Az én formám, hehe.

Az emberkék újra összegyűltek, és felszálltunk a buszra, hogy elinduljunk kicsi hazánkba vissza. Nyolc fele értünk Pestre, elég gyorsan - főleg, hogy alukáltam a buszon visszafele is.

Szép volt, jó volt, de nem elég! Még mindig nem láttam mindent!

Beatrice: Nem nekem tanulsz!

Mostanában nagyon sokat engedsz meg magadnak, Fiam!!!

Hát hiába beszél neked az ember?!
Mikor jön meg végre az eszed?!
Sírba teszed szegény anyádat!
S vedd tudomásul
mától vége a csavargásnak!
Neked külön kérvényt kell benyújtani, fiam?!
Olyan pofont kapsz, hogy leszáll a fejed!
Ez az én házam!
Amig az én kenyeremet eszed,
itt az történik amit én akarok!

Refr.:
Értsd meg végre, nem nekem tanulsz,
Magadnak tanulsz!
Nem nekem tanulsz!
Magadnak tanulsz!
Nem nekem tanulsz!

Mindent megadtunk néked. Hát ez a hála?
Azért gürcölünk úgy anyáddal,
Hogy te máshogy élj.

Na most már elég! Ne húzd a szádat,
és ha megkérhetlek, ne rángasd a vállad!
Mert ha én megrángatlak édes fiam!
Akkor, akkor majd megnézheted magad..!

Értsd meg végre!
Nem nekem tanulsz magadnak tanulsz!
Nem nekem tanulsz magadnak tanulsz!
Nem nekem tanulsz magadnak tanulsz!
Nem nekem tanulsz magadnak tanulsz!

Te egyáltalán figyelsz, rám?
Neked beszélek!!
És kapcsold ki azt a hülye zenét,
mert szétmegy az ember feje tőle!!!

Keresgéltem, hogy milyen dalszöveget tegyek be a mai napra... Néztem Ákost, Pa-Dö-Dö-t, aztán rakerestem Beatrice-re. Gondoltam beteszem a 8óra munka, 8óra pihenés, 8óra szórakozást - de ez sokkal jobb!!!

Apa is mindig ilyeneket mondott nekem, amikor kicsi voltam, és most is gyakran mondaná, ha még ott laknék... már megszoktam, pedig én eléggé tanulós vagyok. Szeretek is tanulni, nem tudom megmagyarázni miért - egyesek ezért furcsán néznek rám, de ez van. Néha idegesít az apától, amikor mondja a magáét - de tudom, hogy miattam mondja ezeket. Hogy ne ragadjak le... És igazából örülök, hogy ilyen vagyok, amilyen... Elég sokat köszönhetek neki...

Amiért lényegében választottam: ma idegenvezetői módszertanból vizsga volt a suliban. 23tételt kellett megtanulni. A legszebb, hogy én teljesen elfelejtkeztem erről. Most kedden találkoztam egyik osztálytársammal véletlenül. Kérdezte, hogy jövök-e suliba, mert pénteken lesz a vizsga. Akkor esett le, hogy: "Hopsz! Vizsga?!" Na, ezerrel tanulni kezdtem. Gondoltam kijegyzetelem a 23tételt... Aha, "röpke" 44oldal Wordben! Szerdán nem aludtam egy percet sem, és keményen két tételt sikerült megcsinálnom... Röhej!

Így kénytelen voltam csütörtökön kinyomtatni, mert máshogy nem tudtam vele haladni.
A mi nyomtatónkból most kifogyott a festék, anya is használja, mint az őrült, a fősulis cuccaihoz. Istvánt szerettem volna megkérni, de nem vette fel reggel a telefonját, ELTÉ-n meg nem lehet nyomtatni (tudtam meg Matyitól). Hát, maradt a Copy General... Fizettem egy kisebb vagyont, de nem érdekelt, fontos volt és sürgős.

Ja, mondjuk ez nem szép dolog, de nem mentem suliba csütörtökön. Fáradt is voltam, meg tanulni akartam, jegyzetelni tovább... És angolból dogát kellett volna írnom, és egy szót nem tudtam rá készülni...

Na, bejöttem egyetemre, Matyival beültem Num.Analra - asszem -, és a felső sorban körmöltem szépen, csendben. Hát, nem sokat haladtam így sem. Hét kézzel írt tételem lett délutánra. Matyi még Nylabban programozgatott, én addig aludtam...

Nagyi hívott: a szombati - azaz holnapi - bécsi kirándulással kapcsolatban keresett. És mondott egy nagyon meglepő dolgot! Én leszek az idegenvezető!!! Vááá!!! Nagyon örülök neki, ugyanakkor nagyon ideges vagyok miatta...

Matyiéknál még tanulgattam, olvasgattam az Id.vez.-t, aztán aluszka volt. Éjfél előtt valamivel viszont felkeltem, mert sms-t kaptam. Karesz, akivel együtt dolgoztam pár hete Csepelen, elhívott egy anime vetítésre, amit én elfogadtam. Ez ma lesz, az Urániában...

Na, a mai napról! Reggel Matyival jöttem be - ő ment egyetemre, én meg beültem a Nyugatinál a McDonalds'-ba, mert nekem csak 3/4 11kor kezdődik a "napom". Egy Cappuccino mellett még mindig tanultam: elolvastam a tankönyvet.

Aztán bementem az Westendbe, Bécses útikönyvet nézni. Nem vettem meg, amit a Libriben mutattak nekem. Hatalmas szerencsémre az aluljáróban lévő antikváriumban volt egy - szó szerint - zsebkönyv Bécsről. Egy ezresért. A legjobb!

Innen pedig irány a suli... Előbb értem be, kb. egy órával. Olvasgattam, cigiztem... Aztán már jöttek a többiek szépen, lassan. Öten voltunk, amikor a tanárnő mondta, hogy: "Kezdjük el, hamarabb mehetnek!" De megszólalt a telefonja, és így még Petivel felrohantunk egy gyors cigire az izgalom végett... Amikor pedig visszamentünk, többen az aulában ültek. Elkezdődött... A tanárnő kijött valamikor, és azt mondta Petinek meg nekem: "Maguknak ötös lett a dolgozat, nem kell vizsgázniuk..." Vagy valami hasonlót, de a lényeg ez volt. Összvissz két ötös lett az osztályban... Én meg annyira boldog lettem... Mert nem hittem volna, hogy ötös lesz az a doga, amit két hete írtunk - ugyanis az egyik kérdésre nem maradt időm, csak pár mondatot körmöltem hozzá gyorsan...

De a lényeg, hogy nem kellett vizsgáznom, megvan az ötös a bizonyítványba!

(Folyt. Köv. holnap)